91068. lajstromszámú szabadalom • Öntő minta nyomdai célokra való lécek, ritkítók stb. öntésére

szabadalomban vannak ismertetve, miért is e helyen nincsenek részletesen leírva. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett öntőminta a (3) fenékdarabból áll, mely a 5 mintalemez mozgási irányában rajta keresztülmenő csatornával és a fölfelé terjedő (4) végdarabokkal van ellátva; utóbbiak fölül (5) sínek által köthetők össze. A csatornában oldaltuskók vannak 10 elrendezve, melyek maguk között az öntőminta üregét képezik. Ezen oldaltuskók legcélszerűbben sínek alakjában vannak kiképezve, melyek az üregen túl kétoldalt kinyúlnak és az üreg szélessé-15 gének, illetve az előállítandó jel vastagságának megfelelően egymástól szét vannak tolva. A (8) tuskó belső felülete célszerűen sima és az üreg, valamint a csatorna egy falát képezi, mely üregben a 20 mintalemez ide-oda mozog: a tuskó, továbbá a kibocsátó nyílás egy falát is képezi, melyben a megmerevedett fém a megolvasztott fém befecskendezése közben a következő öntésnél fogvatartatik. A 25 másik oldaltuskó hasonlóan lehet berendezve és a (8) tuskóval szemben áll, a kényelmes előállítás céljából azonban két (9, 10) részből van összeállítva. Célszerűnek bizonyult az öntőminta üregének 30 egyik oldalán egy csatornát és egy kibocsátó nyílást alkalmazni, melyen a levegő és a megolvasztott fém egy része az üregből többé-kevésbé szivacsos massza (öntőosapocsika) alakjában eltávozhatik, 35 mely az előállított jel egyik oldalán fekszik és arról lenyírható. A két (9, j0) rész között (2. ábra) egy keskeny, a tuskó belseje felé fecskefark keresztmetszetű (12) csatorna alakjában 40 bővülő házag van elrendezve. A (12) csatorna és a keskeny (11) belépő hasíték, mely az üreggel áll kapcsolatban, az üreg kilépési vége felé kibővül, hogy az öntőcsapocska eltávolításánál annak beszoru-45 lását elkerüljük. Ha az oldaltuskó, mint jeleztetett, két részből áll, akkor a felső (9) részt az alsó (10) részen legcélszerűbben mereven, a (10) résznek fölfelé nyúló (10a) részén erő-50 sítjük meg, mely (10a) részhez a (9) rész hozzá van csavarva, vagy másként van hozzáerősítve. A két oldaltuskó, melyek egymás között az öntőminta üregét és a mintale-55 mez csatornáját képezik, az öntőmintában oldalt a (17) betétlemez és a (18) szorítócsavar segélyével rögzíttetnek, mely csavar a mellső (4) végdarabon keresztülmegy és a (10) tuskóra hat. A gép a (18) nyomócsavart időszakonként működteti, úgyhogy az öntőminta üregének falai az öntésnél egymásfelé szoríttatnak és a megöntött darab kitolásánál egy kevéssé eltávolodnak egymástól. Az üreg fenekét az öntőminta feneke képezi, mely a (20) befecskendező nyílással van ellátva, melyen át a megolvasztott fém a (20a) fúvóka segélyével befecskend eztetik. A rajzon feltüntetett kivitelnél az öntőminta oly ritkítok előállítására van berendezve, melyek magassága kisebb, mint az öntőminta üregének teljes magassága. Hogy az öntőminta üregének magasságát csökkentsük, és a kívánt magasságú ritkító! vagy hasonlót előállíthassuk, az (57) töltőlemez alakjában kiképezett matricát alkalmazzuk, mely az oldaltuskók között a mintalemez mellső vége fölött van beillesztve. Ez az (57) töltőlemez célszerűen vékony lemez gyanánt van kiképezve, mely az oldaltuskók közötti hézagot kitölti és fölül alámetszett (57a) toldatokkal van ellátva (1. és 3. ábra), melyek az (59) tartóba kapaszkodhatnak; utóbbit oly (25) szorítópofa tartja fogva, aminők matricáknak az öntőminta ürege fölött való leszorítására szokásosak. A jelen találmány céljaira a töltőlemez (57b) belső széle lépcsősen van kiképezve; a hátsó (58) rész a mintalemez fölső oldalán csúszik, míg a mellső (58a) rész az öntésnél az öntőminta üregének határolását képezi. A hátsó (58) lépcsőfok az öntőminta előtt a mellső (58a) lépcsőn j túl befelé nyúlik és ezt a két, lényegében párhuzamos lépcsőt a reájuk lényegében merőleges (58b) felület köti össze, mely visszahúzott mintalemeznél a mintalemez mellső végének folytatását és ezzel j együtt az öntőminta üregének hátsó falát képezi (1. ábra). A mintalemez mellső vége célszerűen a fenékdarabra merőleges sík felületet képez. Az öntvény magasságát a matrica (58ia) része és az j öntőminta-üreg feneke közti távolság határozza meg. Nagyobbszámú matricát készíthetünk, melyeknél az (58a) rész és az öntőminta-üreg feneke közti távolságok különbözők, azonban az (58) toldatnak a i fenéktől való távolsága mindig ugyanaz. Ilymódon a jelen találmány segélyével a matricák valamelyikét egy- és ugyanazon mintalemezzel kapcsolatban használhatjuk, hogy a kívánt jelmagasságot 1 megkapjuk. így pl. a 3. ábrán feltiinte-