91061. lajstromszámú szabadalom • Készülék helyiségek levegőjének hevítésére
Megjelent 1930. évi juliii s h ó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91061. SZÁM. — Il/h. OSZTÁLY. Készülék helyiségek levegőjének hevítésére. Bakos József műszaki tisztviselő és Viktora Albert műszaki tisztviselő Budapest. Pótszabadalom a 88993. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1925. évi május hó 1-je. A találmány tárgya a 88993. lajstromszámú törzsszabadalom javítása, ill. további kiképzése. A törzsszabadalom tárgya eljárás és készülék helyiségek fűté-5 sére, melynek lényege abban áll, hogy a fűtendő levegőt külfelületén hevített forgó forgásfelületen örvénylő mozgással áramoltatjuk keresztül. A törzsszabada lom alapgondolata tehát két részre oszlik 10 és pedig egyfelől arra, hogy fűtőfelületként forgó forgásfelületet alkalmaz, másfelől pedig arra, hogy a fűtőfelületen a fűtendő levegőt örvénylő mozgással áramoltatja keresztül. A forgó fűtőfelület 15 alkalmazása azon nagy előnnyel jár, hogy a fűtőfelület nagy mértékben kíméltetik, mivel annak nemcsak egy bizonyos része hevíttetik állandóan, hanem váltakozva az egész fűtőfelület hevíttetik, 20 úgyhogy az ilyen forgó fűtőfelület élettartama legalább is oly arányban hoszszabb, mint ahogyan aránylik a teljes fűtőfelület azon felületrészhez képest, melyet álló fűtőfelületeknél eddig heví-25 teni tudtak. Kazánrendszerű tüzeléseknél és általában tüzeléseknél a lángok eddig legjobb esetben a fűtőfelület alsó felével érintkezhettek, míg a törzsszabadalom szerinti forgó fűtőfelületnél folytatólago-80 san a teljes forgásfelület érintkezésbe jut a fűtőlángokkal. Világos továbbá, hogy a fűtőfelület forgatása folytán, annak hatásos fűtőfelülete lényegesen nagyobb, mint egy álló fűtőfelületé, mivel a forgás 35 folytán a fűtőfelületnek a fűtőlángokkal épen nem érintkező részei is aránylag magasabb hőfokúak. A levegőnek a fűtőfelületen át örvénylő mozgással való áramoltatása azért szükséges, hogy az átáramló levegő összes részei 40 bensőleg érintkezzenek a fűtőfelülettel és ne történhessék meg az, hogy csakis a fűtőfelület mentén haladó levegőrészecskék melegedjenek fel hatásosan, míg a légáram magjában haladó levegő csak lé- 45 nyegesen kisebb mértékben melegedhessék fel. A törzsszabadalomban szereplő és a fűtőhengerrel eg'yüttforgó ventilátorkerekek ezen örvénylő mozgást, ill. a levegőrészek benső keveredését feltétlenül 50 biztosítják. Tökéletesebben éretik el azonban az összes levegőrészecskék benső érintkezése a fűtőfelülettel, a törzsszabadalom 10. ábrája szerinti megoldásnál, melynél a fűtőtest középrészét két végén 55 zárt (5) cső tölti ki és a levegő csakis az (5) cső és a (b) fűtőfelület között elrendezett (6) bordák alkotta csatrnák között áramoltatik. Ezen elrendezéssel kettős célt érünk el, nevezetesen egyfelől az 60 áramló levegőt az (5) cső megfelelő méretezése által tetszőlegesen közel vezethetjük el a (b) fűtőfelület mentén azáltal, hogy az (5) cső és a (b) fűtőfelület közötti közt elég keskenyre vesszük, másfelől pe- 65 dig a (6) bordák alkotta csatornákban, melyek a (b) fűtőtesttel együtt forognak, az áramló levegő a röperő hatásának van kitéve, amiáltal még intenzívebben szoríttatik neki a (b) fűtőfelületnek. 70 A törzsszabadalom 14., 15. ábrái oly megoldást mutatnak, melynél a (b) fűtőtest belsejében egy (13) cső van elrendezve, melynek felületéből a (b) fűtőtest irányában (16') szárnyak, ill, lapátfelüle- 75 tek nyúlnak ki, melyek bár nem érnek
