91019. lajstromszámú szabadalom • Forgószerűen kiképzett féksín

Megjelent 1930. évi julius lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jnNaK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91019. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Fogószerűen kiképzett féksín. Joseph Vög-ele Aktieng-esellschaft Mannheim. A bejelentés napja 1925. évi február hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1924. évi február hó 19-ike. A találmány tárgya fogószerűen kiké­pezett féksín, amelynek egy kiviteli alakja példaképen vázilatosan a mellé­kelt rajzokon van feltűntetve. Az 5 1. ábra a sínfék hosszmetszete an­nak munkahelyzetében. A 2. ábra haránímetszet a féksínnek ugyancsak munkahelyzetében. A 3. ábra a fékisín harántmetszete a nyu-10 galmi helyzetben. A 4. ábra metszet a 3. ábra A—A vonala szerint. A (c) ós (d) fékezősínek, valamint az (e) felfutási sín (a) és (b) merevítő tar-15 tói fogót képező (1') ós (g) karokhoz van­nak erősítve. A fékező helyzetben a fogó­karokat az (i) ékfolii letek között fekvő (h) támasztó lemezekkel a kocsi súlya bsiszeszorítja. Az (i) ékfelületek (k) tá-20 masztó testei úgy vannak beállítva ós az, (1) alaplemez iitján oly módon vannak összkütve, hogy azok a kerekek, ame­lyek kerékkoszorúja a legvékonyabb éö pyomkarimája a legalacsonyabb* körü-25 belül 1 cm.-t tevő távolságra emeltetnek le & vágány sínekről (2. ábra). Ez a távol­ság olyan kerekeknél, amelyek kerék­koszorúja a legvasagabb ós nyoankari­mája a legmagasabb, körül-bölül 3 80 cm.-re növekedik. Az (1) alaplemez kis­mérvű eltolhatóságát szögvasak hatá­rolják. A (k) támasztótestak (m) tolda­taikkal a kettős ÍJ-vasakból összeállított (n) haránt tartókba nyúlnak. Az U-va-85 sak között lévő hézagokon az (f) és (g) fogókarok is keresztülmennek (4. ábra). A fogókarok az (n) tartók alatt az (o) csap útján egymással összevanniak kötve. Az (o) csap a (p, p) vezetőlemnezekben ki-40 képezett (s, s) függélyes liasítékok'ban el­csúszshat. Az (», s) hasítókok olyan hosz­szúak, hogy az (o) csapnak függélyes irányban mindig szabad játéka van, lia a fogókarok fékezési helyzetben vannak. A két fogókar által a kerékkoszorúkra 45 kifejtett erők és az (o) csapatra ható két erő eredője a (P) pontban metszik egy­mást (2. ábra). Az (1) lemez fölött ható víziszintes ós függélyes erők tehát egyen­súlyban vannak éfe a függélyes vezetés 50 az (o) csapot csakis esetleges haránt­irányú mozgások ellen biztosítja. A fékező sínek lefektetésénél a kerék először egészen a vágány sínre süllyed. A tehermentesítettt fogókarok az (n) tartók- 55 kai együtt még egy kis darabbal tovább­süllyednek, amíg az (a) merevítő tartók talpa a vágánysínhez erősített (q.) vezető­test alsó ferde részét el nem éri. Az (f) fogókar ezután a vágánysíntől annyira 60 távolodik, amennyire ezt a továbbsiilyedő (i) ékMület megengedi. A külső (g) fogó­kar egyidejűleg lefektethető addig, ameddig a sziábadon hagyott tér határoló alkatrészei megengedik (3. ábra). A (g) 65 fogókar (ql) ütközővel van ellátva. Ha a fékező sineket a kocsi alatt felemeljük, akkor a (CL) és (ql) vezető testeikre nin­csen szükség. Ha azonban azokat a ren­des eset szerint üresen emeljük fel, ak- 70 kor az ütközők a fékező sineket oly tá­vol tartják a vágánysíntől, hogy a kocsik biztosan futnak be a fékbe. Szabadalmi igény: Fogószerűen kiképezett féksín a fékezési 75 helyzetben felfelé és a nyugalmi hely­zetben lefelé mozgó féksínekkel, jel­lemezve szorító szerkezet által, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom