90964. lajstromszámú szabadalom • Fényérzékeny cellák által működtetett biztósító berendezés

- 3 — gyobb mérvű másodrendű világítás foly, tán, vagy a seléncella fentemlített, telieteti lensége; vagy nem állandó érzékenysége fplytán az áram fokoztatik, kpntaktus-i 5 mozgás még sem jön létre. Másrészt pedig ha az árnyékcella árama csökken sö, téten égő lámpa, illetve a fényforrásba fellépő áramcsökkenés miatt, ezen esetben sem mozgattatik a kontaktus és pe-10 dig még azon esetben sem, ha a cella eb sötítése nagymérvű, míg ha a cella árnyék folytán lesz sötét, akkor a kontaktus kikapcsoltatik. Az elektromos lámpa fénye rendesen 15 csak lefelé ingadozik az időszakosan beálló ' rohamos áramfogyasztás folytán, míg a normális fényerősség túlhaladása valamely városi fényközpont túlfeszültsége folytán — miméllett a lámpák eset-20 leg átégnek, —1

ritka! A fényközpontban csekély áramtúlfeszültség folytán az ellenáramban előidézett áramtöbbletnek az ' árnyékcellaáramkör áramfokozása áll szemben, mely egyrészt a (4) cella meg-25 Világításának fokozása, és másrészt a cellaáramkörben közvetlenül előidézett áramfokozás folytán idéztetik elő, feltéve, hogy ezen áramkör is — amint ez a rajzon látható — a fényközponthoz van kap-30 csolva. Ha a készülék bekapcsolásakor (4) cella a másodrendű fény által esetlég;

érősebben volna megvilágítva, akkor ez felismeri hető és a cella lefödése által meggátol-35 ható, feltéve, hogy ezen fény a készülék beállításának idejében oly erős, hogy üzem közben attól kellene tartani, hogy a ' másodrendű megvilágítás későbbi csökkenése folyán a cella lényeges elsötítése 40 létesíttetnék. A másodrendű megvilágítás csekély mérvű csökkenése, melynek következménye, hogy a cellaáramkörön ke-i resztül az áramfolyás csökken, azáltal egyenlíthető ki, hogy a normális üzem-45 nek szolgáló (11, 10, 9, 12, 13, 14) ellenáram áramfeleslege megfelelő résszel kisebbre lesz beállítva. Hasonló módon a < fényközpontban fellépő erősebb áramtúlfeszültség folytán az ellenáramban előr 50 idézett áramfelesleg veszélyes fokozása kiegyenlíthető és ily módon egy seléncella nem állandó érzékenysége kiegyenlíthető, ha ezen tulajdonság következmér •nye, hogy az árnyékcell^áramkörben a? 55 .áram csökken, vagy az ellenáramban [az alant leírt (17) cellában] az áram nagyobbodik. A fent leírt .berendezésnél előfordulhat, hogy valamely nem hivatott személy (4) árnyékcella előtt egy erősebb* 60 más lámpát helyez el és ezáltal az áramkörben az áramfolyás annyira fokoztatik, hogy a normális megvilágítás ' áttörése esetén kóütaktüsmozgás néni jön létre. Ennek megakadályozására aj, (4) ár- 65 nyékcella mellett (17) fényérzékeny cella ólyképen van elrendezve, hogy' a (4) cellának egy másik lámpával való megvilágítása esetén a (17) cella is megvilágíttatik. A (17) cella egy külön vezeték'révén % külön relével van összekötve, mely a (17) cella túl világítása folytán külön riasztócsengőt ismert módon működtet. Utóbbi cella azonban — amint ez a rajzban is látható (11, 10, 9, 8, 17, 16, 14) Vezetékben % is helyet foglalhat. Ezen esetben, túlmeg-Világítás esetén, az áramfélesleg ezen áramkörben annyira fokoztatik, hogy a (9) felé' a ,(19). horgonyt magához vonzza. A (4) árnyékce-lla fényérzékeny rétegé? 80 vei az (5) homorú tükör belseje felé van fordítva, ezáltal a (3) tükörtől reflektált fényt az (5) homorú tükör koncentrált alakban kapja. A (17) cella azonban fényérzékeny rétegével a (3) tükör felé van 85 fordítva, úgyhogy ezen cella a (3) tükörtől reflektált fényt egyszerű alakban kapja. Ennek folytán, ha a fénysugarak (P) nyíl irányában árnyék által áttöretnek, a normális állapotban erősebben 90 megvilágított (4) cella ellenállása nagyobb mértékben' nagyobbíttatik, - mint az egyszerű módon megvilágított (17) cella ellenállása, úgyhogy mindkét cella árnyékolása esetén a (4) cella áramkörében 95 az áram nagyobb mértékben csökken, mint a (17) cella áramkörében. Ezáltal a (17) cella áramkörében kapcsolatban a párhuzamosan kapcsolt (11,10, 9,12, 13, 14) áramkörben oly erős áramfelesleg kelet- 100 •kezik, mely elegendő, hogy a, (9) relé a (19) horgonyt magához húzhassa. Azonkívül, ha valaki egy második lámpával a .(4) és (17) cellákat nagyobb mértékben világítja meg, akkor a (4) cella csak azon 105 esetben kap lényegesen nagyobb mértékben fényt, ha a második lámpa sugarai pontosan a (3) tükör és (5) reflektor irá•nyában esnek. Ekkor azonban elsősorban a szabályszerű fénysugarak a második 110 lámpa teste által megsza,láttatnak, miáltal a kontaktus kikapcsqltatik. Valamely ferde irányban, pl. a(Q) nyíl irányában ;a cellákra vetített fény, minthogy a (4) ^ eella fényérzékeny rétege az (5) reflektor 1Í5, belseje felé, a (17) cella fényérzékeny •rétege pedig kifelé van fordítva, utóbbira