90808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves fényérzékenyítő anyag előállítására

— 4 — Ha különböző emuisiók, különösen előhívó emuisiók a fényérzékenység szükséges nor­mális határa alá esnek, bár más tekintetben használhatók, akkor fényérzékenységüket 5 könnyen azáltal növelhetjük a normális határig, hogy a fényérzékenyítő vegyüle­teket hozzákeverjük, amikor is az arány, egyenletes termék előállításához szüksé­ges növeléssel, változik. Oly emuisiók, 10 melyeknek gyakorlatilag majdnem semmi fényérzékenységük nincs, de elég más jó tulajdonságuk van, az új fényérzéke­nyítő vegyületek révén használhatókká tehetők. Utóbbiak ily módon oly emulsiók-15 kai együtt használhatók, melyeknek kez­detben jó fényérzékenységük van és olya­nokkal is, melyek kezdetben egyáltalán nem fényérzékenyek. A fényérzékenység fokozása az egész fényérzékenyítő vegyü-20 létnek egyidejűleg egy munkafolyamat ban való alapos kavarása vagy pedig kis mennyiségekben szakaszonkint való ada­golása révén érhető el. Ha új emuisióké­szítményeket oly anyagokból állítottunk 25 elő, melyek nem megfelelő emuisiókat, szolgáltattak, akkor fényérzékenyítő ve­gyületek megfelelően helyesbbített meny­nyiségét előbb valamely alkatrésszel, pl. gelatinnal keverjük. 30 A következő példából kitűnik, hogyan lehet fényképészeti emuisiókat, különösen pedig előhívó emuisiókat előállítani és egy vagy több új fényérzékenyítő vegyü­let segítségével megjavítani. A találmány 35 azonban nincs erre a különös példára kor­látozva. Az emuisiónak a következőkben leírandó előállítása ismert eljárások sze­rint megy végbe, amint ezt pl. J. M. Eder „Die Photographie mit Bromsilber Gela-40 tine" művéhez Wilhelm Knapp kiadása Halle, 1903., az „Ausführliches Handbuch der Photographie" III. részében meg­adja. A következő két oldatot állítjuk elő, a 45 megadott súlyarányokban: » í 900 rész ezüstnitrát (9200 « vízben. 1690 rész brómkálium és 50 « jódkálium 6100 « vízben 300 « gelatinnal. A (B) alatt említett alkatrészek keve­résénél elsősorban a haloidsóbat oldjuk fel, 50 minek megtörténtével a sóoldathoz vizet és gelatint adunk. A (B) oldatot ezután pl. 60—66° C hőmérsékletűre melegítjük és az (A) ezüstnitrátoldatot állandó kava­rás közben lassankint hozzáadjuk. Mi­előtt az (A) oldatot a (B) oldathoz ad- 55 nók, előbbit célszerűen (66—72° C hőmér­sékletre melegítjük. Mihelyt az (A) oldat a (B) oldattal alaposan elkeveredett, 43 rész erős, előbb 900 rész vízben hígított ammoniákot adunk a keverékhez. Az így 60 képződött emuisiót rövid ideig, pl. 15—30 percig állni hagyjuk, minek megtörtén­tével alapos keverés mellett 1050 rész ge­latint oldunk fel abban. Az emuisiót ez­után hűvös helyen mindaddig hűlni 65 hagyjuk, míg szilárd, kocsonyaszerű tö­meget nem alkot. Utóbbit pl. kaparás ré­vén aprítjuk és alaposan kimossuk, hogy az oldható sókat, pl. kaliumnitrátokat és kaliumhaloidok valamely túlmennyiségét 70 eltávolítsuk. A mosóvíznek önként érte­tődően elég hidegnek kell lenni, hogy az emuisiókocsonya részeit meg ne olvassza. A kimosott emuisiót ezután ismét 38° O hőmérsékletre melegítjük, minek meg- 75 történtével 1050 rész vízzel itatott gela­tint azzal alaposan elkeverünk, amikor is a hőmérsékletet rövid időre, pl. 5 percre körülbelül 49—55° C-ra emeljük. A keve­rék ekkor kihűlhet és megmerevedhetik. 80 Ily módon előhívó ammóniák- vagy al­kaliemulsiót kapunk. Az új fényérzékenyítő vegyületeket elő­nyösen az emuisió előállítására szolgáló eljárás valamelyik phásisában adhatjuk 85 az emuisióhoz, sőt előbb az (A) vagy a (B) oldattal vagy pedig az ammóniákkal vagy gelatinnal kezdeti állapotban elke­verjük. Ha a vegyületeket vagy részben, vagy egészen elkészített emuisióhoz ad 90 juk, legcélszerűbben oly oldószerben old juk fel, mely az emuisiót, illetőleg iners és csak mint oly tényező hat, mely a ve­gyületeknek egész emuisióra való kiter­jesztését előmozdítja. Mindaddig, míg a 95 vegyületek az egész emuisióra egyenlete­sen vannak elosztva és a helyes mennyi­ség adagoltatik, az oldószerben vagy az ezt tartalmazó anyagban való különleges concentrátiójának nincs jelentősége. A 100 gyakorlatban ajánlatos, hogy az emuisió­hoz adott oldat térfogatát az emuisió tér fogatának 2%-a alatt tartsuk, de ez nem feltétlenül szükséges. Ha pl. egy súlyrész thiosinamint kell a fentebb leírt emuisió 105 300000 súlyrészével egyesíteni (amikor is az emuisió mennyiségét nem vizes alkat­részeinek súlya szerint számítjuk) az emuisiót megolvasztjuk és a thiosinamint aethylalkoholban vagy vízben vagy e 110 kettő keverékében feloldjuk; ekkor az

Next

/
Oldalképek
Tartalom