90778. lajstromszámú szabadalom • Gáztöltésű elektromos lámpa

A találmány szerinti lámpák előállítá­sára a kész hidrogén-halogénhidrogén­­keveréket adhatjuk a lámpa töltéséhez; a keverék azonban alkalmas anyagok be- 5 vezetése által magában a lámpában, annak üzembevételekor képezhető. Ha pl. a lám­pába hidrogén és wolframkloridok keveré­két vezetjük be. akkor a wolframklorid­­nak egy része a világítótest közelében meg- 10 bomlik, amikor is a kiváló wolfram a vi­lágítótesten. azt vastagítva, lerakódik, inig a klór a bevezelelt hidrogén egy részével klórhidrogénné alakul ál. Ez a reakció ad­dig folytatódik, amíg a klórhidrogénből 15 és hidrogénből álló, az egyensúlyi álla­potnak megfelelő keverék képződött. Lehet továbbá a lámpa üzembehelyezése előli abba csak klórhidrogént, hidrogén nélkül is bevezetni; ez esetben a klóriiid- 20 rogén egy része a világítótestet hidrogén képződése közben megtámadja és ez ¿i folyamat is az egyensúlyi állapot bekövet­keztéig folytatódik. Míg wolframklóridból és hidrogénből álló keveréknek a lám- 25 pába való bevitelénél a wolframból való világítólest megvastagodik, addig klórhid­rogén bevitelénél a világítótest vastagsága kissé csökken; mindkél esetben a lámpák üzeménél bizonyos mennyiségű wolfram- 30 klorid marad vissza vagy képződik, mely azonban minden esetre szükségképpen mini a hozaganyag harmadik alkatrésze a halogénhidrogén és a hidrogén mellett keletkezik, tehát akkor is, ha kezdettől 35 fogva a halogénhidrogénből és hidrogén­ből álló helyes keverékből indulunk ki. A hidrogénből és halohidrogénből álló hozag kedvező hatása más. gáztöltésű elek­tromos lámpákra, így pl. wolframelektró- 40 dákkal bíró zárt elektromos ívlámpákra is kiterjed. Ami az új hozag hatásának magyará­zatál illeti, valószínűleg több körülmény működik együtt, melyek a kedvező ered- 45 ményt létrehozzák. Az alábbiakban a ha­tás egy lehetséges magyarázatát adjuk, megjegyezvén, hogy ezen magyarázat he­lyessége a találmány lényegéi egyáltalá­ban nem érinti. 50 A fém. mely elporlás vagy elgőzösödés folytán a világítótestet elhagyja, a talál­mány szerinti lámpában a jelenlévő halo­génhidrogén által közönséges hőmérsékle­ten illő wolframvegyületekké alakíttalik 55 ál. Ezek a világítótesttel folytonosan érint­kezésbe juthatnak és a világítótesten végbemenő reakcióba befolyhatnak. A lámpában tehát az illó wolframvegyiilelek állandóan ellennyomást tartanak fenn, mely a világítótestnek elgőzösödési és el- 60 porlási hajlamát csökkenti, illetve ellen­súlyozza. Ismeretes, hogy az elektromos izzólám­pák világi tólest jeil legkárosabban a víz­gőz befolyásolja, melynek jelenlétéi azon- 65 bán, habár csak elenyésző nyomokban is, elkerülhetetlennek tekintik. A vízgőz fő­képpen a világítótestnek legforróbb he­lyeit támadja meg. miközben wolt'ram­­oxidok és hidrogén képződnek; ezáltal 70 ezen helyek vékonyabbak és még forrób­bak lesznek, úgyhogy a lámpában jelen­lévő vízgőz káros hatása állandóan és ön­működően fokozódik. A keletkező wolfram­­oxidok. melyek rendes hőmérsékleten nem 75 illők, a bura falára csapódnak le. A vízgőz bomlásánál felszabaduló hidrogén, mely valószínűleg részben atómikus alakban van jelen, a bura falán lévő oxidokat redu­kálja. ezáltal újra vízgőz képződik, mely 80 a világítótestet újból megtámadja. Ezt a rendkívül káros körfolyamatot a talál­mány értelmében kiképezell lámpáknál a világítótest és a halogénhidrogén között végbemenő sokkal élénkebb reakció vissza- 85 tartja; utóbbi reakció sokkal kevésbbé ká­ros, minthogy az illó wolframhalogenidek ellennyomása állal önműködően fékez­­tetik. Kitűnt azonban még az is. hogy a haló- 90 génhidrogének a világítótestnek forróbb és kevésbbé forró helyeit nem lényegesen különböző mértékben támadják meg. Ez érthetővé teszi a világítólest élettartamára gyakorolt kedvező behatást és az élellar- 95 tani egyenletességét. Ezen megfontolások elméletileg is levezethetők. Ha a Nernsl féle hőelmélet alapján a wolframnak hid­rogén általi inegtámadtatási folyamata szá­mára az egyensúlyt kiszámítjuk, akkor lát- 100 hatjuk, hogy az egyensúly fokozódó hő­mérsékletlel jelentékenyen eltolódik és pe­dig abban az érleiemben, hogy a wolfra­­mot a hidrogén fokozódó hőmérséklettel mind jobban megtámadja. A wolframnak 105 halogénhidrogének, pl. klórhidrogén általi megtámadlatása számára a hőmérsékleti tényező kiszámítása eddig még nem végez­tetett cl, de nem is lett volna elvégezhető, minthogy a wolframhexaklorid képződési 110 hője eddig nem volt ismeretes. Újabban azonban a feltalálók megállapították, hogy ez az érték körülbelül 150,000 kai. Ezen számérték alapulvétele mellett a számítás tényleg azt mutatja, hogy a wolfram és 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom