90721. lajstromszámú szabadalom • Tömlővédő betét légpárnás abroncsokhoz
Megjelent 1930. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90721. SZÁM. — XX/C. OSZTÁLY. Tömló'védő betét légpárnás abroncsokhoz. Beaney Rubber Company Inc. New-York. A bejelentés napja 1924. évi augusztus hó 9-ike. A találmány légpárnás abroncsokhoz való, a belső tömlő megvédésére az utóbbi és a kerékkoszorú közé helyezendő betétre vonatkozik. 5 Ilyen betéteket már régóta használnak abból a célból, hogy ;a tömlőt az abroncsiburkolat kidudorodó peremeinek dörzsölő hatása v;agy a burkolat és a kerékkoszorú közé való becsípődés ayagy a használab- 10 bán rozsdásodó és ennek következtében belső felületén érdessé váló .kerékkoszorúval való közvetlen érintkezés okozta roncsolástól megvédjék. Legalább kétfajta ilyen betét van használatban: az egyik 15 nem folytonos egymást átlapoló végekkel, a másik 'folytonos. Mindegyik fajtának azonban olyan hibái vannak, amelyek nemcsak alkalmatlanná teszik a tömlő megvédésére, hanem sok esetiben még 20 hozzá is járulnak a tömlő roncsolásához. Nevezetesen az abroncs szerelése, 'íellüvás.a vagy leszerelése alkalmával egyik fajta betét sem igazodik kellőkép a kerékkoszorúhoz, akár (beszorító, akár .megosztott ke- 25 rékkoszorút alkalmazunk. A kellő igazodásnak ez a hiánya a betétnek rendeltetését meghiúsítja. Így pl. a rendszerint használt nem-folytonos betétnél, amelynek egyik végén kqralakú, másik végén pedig 30 hosszúkás nyílása van a szelep szár befogadására, az abroncs szerelése, felfúvása vagy leszerelése alkalmával nincs megállnák a lehetősége, hogy a betét önmagától kellőkép igazodva a kontúrhoz alkalmlazc 35 kod'jék és az abroncsban a helyes ónodon helyezkedjék el ohmképpen, hogy a burkolat kidudorodó pereméi között a 'burkolat falámak folytatását alkossa. Az efajta betétnél a szelepszárat keresztüldugják a 40 köiralakú és hosszúkás nyílásokon. Ezt természetesen a tömlőnek a burkolatba való behelyezése után és a burkolatnak a kér ókkoszorúra való helyezése előtt teszik. Ekkor, mielőtt t. i. a burkolatot ,a kerékkoszorúra helyezzük, a betétnek 45 tényleges átmérője természetesen nagyobb, mint amekkora végül lesz, amennyiben a betét teljesen a burkolat belsejében foglal helyet és középrésze nem! áll ki a burkolat kidudorodó peremeinek szélei között, 50 ahogyan a kerékkoszorún való ielfúvás után elhelyezkedni törekszik. Amidőn az ekként összeállított abroncsot beszorító típusú kerékkoszorúra ráfeszítik, az abroncs természetesen a kerékkoszorú peremei 55 külső szélének megfelelő átmérőre nyúlik ki, miközben a betét természetesen nagyobb nyúlást szenved. Ha azután az abroncsot az akár beszorító, akár megosztott típusú kerékkoszorúra való ráhelyezése 60 után felfújjuk, a betét nem tud számottevő mértékben összehúzódni, mert végei a szelepszárhoz vannak kapcsolva és a szelep alzatának nyomása a kerékkoszorúval szemben a betét végeit egymásra szó- 65 rítja, úgyhogy nem tudnak egymáson elcsúzni. Ennek következtében, amidőn a tömlőnek belső nyomása a betétet a kerékr koszorúhoz és az abroncsburkolathoz szór rítja, ez a szorítóhatás nem érvényesül 70 koncentrikusan, hanem a betét szélei változó mértékben (némely helyen esetleg semmikjép sem) lapolják át a burkolatot és a kerékkoszorúhoz sem simul a betét feszesen. Ennek az az oka, hogy a betét 75 nem húzódik kellőkép össze és ennek következtében a betétnek a kerékkoszorúhoz való szorítása közben az abroncs nyomásától a betétben ráncok keletkeznek, amelyek a tömlőt tönkreteszik. E ráncok miatt 80
