90701. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektronok kisütésére
ionisálésa nem hat károsan, sőt esetleg javítja a berendezés működését azáltal, hogy az ín-töltésit csökkenti. Ha a gáznak nyomása túlnagy, pl. olyan, hogy még hi- 5 deg kathodánál is áll he kisülés, akkor az elektronoknak szabad útja középér tőkben oly rövid, hogy azokat mágneses térrel szabályozni nem lehet. Az anoda szintén wolframból készülhet, 10 de lehet erre acélra más anyagokat, pi. molybdáut, vörösrezet, nikkelt stb. is felhasználni. A henger alakjával bíró anoda fel van hasítva (la. ábra), hogy az anoda, a közte és a kathoda között lévő űrt el ne 15 zárja a (10) tekercs által (1. ábra) létesített variábilis mágneses tértől. Vastagfalú és nagy vezetőképességű anyagból, pl. vörösrézből készült anoda (la ábra) akkor előnyös, ha a berendezést nagy frequen- 20 tiákkal működtetjük. Anoda gyanánt a (3) henger helyett az üvegcső falára lerakodhatott fémbevonatot is lehet használni. Nagy frequentiáknál kisebb vezetőképességű anyagból, pl. molybdánből készült 25 vékonyabbfa 1 ú anodát is lehet alkalmazni. Az elektródák ezen foganatosítási alaknál egymáshoz képest körsymmetriában vannak elrendezve, mely elrendezés ajánlatos ugyan, de nem jellemzi a találmányt. 30 Körsymmetria alatt oly elrendezést értünk, melynél a kathodának és az anodának felületei lényegileg oly forgási felületek, melyeknek közös tengelye az edénynek (üvegcsőnek) hossztengelye. Ilv elren- 35 dezést mutat pl. az 5. és a 7. ábra. A berendezésnek az 5. ábrában feltüntetett foganatosítási alakjánál a kathoda egyszerű csavar, a 7. ábrában feltüntetett foganatosításnál pedig kettős csavar 40 alakjában van kiképezve. Ha az anoda aránylag nagy, akkor a kathoda alakja, illetve felülete nagy mértékben eltérhet a forgási felülettől anélkül, hogy a körsymmetria ezáltal elveszne. így pl. a 9. ábrá- 45 bán feltüntetett foganatosításnál a kathoda két, V-alakban elrendezett drótból áll anélkül, hogy az anoda és a kathoda körsymmetriája megszűnt volna, feltéve, hogy a drótok közel fekszenek egymás- 50 hoz. Az anoda ugyancsak különböző alakkal bírhat anélkül, hogy a körsymmietriát zavarná. így pl. a 10. ábrában feltüntetett foganatosításnál az anoda egy, a kathodát lényegében köralakban körülvevő drót- 55 hurokból áll. Az (1) üvegcső körül (1. ábra) a variábilis mágneses térnek létesítésére szolgáló (10) tekercs van elrendezve, mely a (11) és (12) vezetékekhez van kapcsolva; ezen vezetékek az áramot a (13) transformátor- 60 nak secundar tekercselésétől kapják, mely transfomiátornak primar tekercselése sorosan van a földelt (14) légvezetékhez kapcsolva. A (11, 12) vezetékekkel párhuzamosan van kapcsolva a variábilis (15) 65 condensator, melynek segélyével a (11,12) felvevő áramkörnek resonantiája tetszés szerint módosítható. Az (1) üvegcsövet még egy második, a (16) mágnestekeros veszi körül, mely a 70 (17, IS) vezetékeken át a (19) battériától egyenáramot kap. Az áram gerjesztésére szolgál a beállítható (20) ellenállás. A (16) tekercs a kívánt értékű polarisáló teret létesíti, mely fölé van helyezve a variabi- 75 Iis mágneses tér, melyet a (10) tekercs létesít. miáltal, amint ez az alábbiakban ki lesz fejtve, az elektronáram módosíttatik. A (21) fojtótekercs a (16) tekercsben inducált, nagyfrequentiájú áramnak kerin 80 gését megakadályozza. A (22) leadó áramkör az egyenáramot szolgáltató (23) battériát. a (24) kristályból álló detectort és a (25) telephonhallgatót tartalmazza. Ha a (2) kathoda a hevítő áram segélyé- 85 vei a kellő izzásban és az elektródák a kellő feszültségen vannak tartva, a (22) leadó áramkörben áram kering. Ezen áramnak értéke, ha a mágneses tér nem változik, különböző tényezőktől, így a fe- 90 szültségtől, a kathoda hőmérsékletétől, az elektródák nagysága tói és geometriai kiképzésétől, valamint a leadó áramkörnek ellenállásától függ. Az ezen áramot hordó, illetve alkotó elektronok a kathodától ki- 95 felé áramlanak az ezt körülvevő anodához. Ha a kathodához lényegileg párhuzamos mágneses tér létesítettetik, az elektronok eltéríttetnek és az anodához való útjukban spirális pálya befutására kénysze- 100 rülnek. A mágneses tér erősségének növekedésével az elektronok spirális pályája hosszabbá lesz, míg a mágneses tér erősségének bizonyos, minden berendezés szamára jellegzetes kritikus értékénél az 105 elektronok közül némelyek, az eltérítés következtében, nem érik el az anodát, ami az áramnak csökkenésével jár. Ha a mágneses tér erőssége ezen kritikus értéken is túlnövekedik, az elektronáram rohamosan 110 csökken s végtére gyakorlatilag nullává lesz. A mágneses tér és az áram közötti ezen összefüggést a kathodának különböző hőmérsékleteinél a 2. ábra mutatja, ahol is 115 az abscissa a mágneses tér értékeit, az ordinata a megfelelő áramértékeket tüntetik fel, a feszültség pedig állandó. A szálnak
