90662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keramiai és cementipari formázott tárgyaknak ugynevezett száraz sajtolására

Megjelent 1930. évi .jnlius hó 218-én. MAGYAR KIRÁLYI jMgjfi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90662. SZÁM. — XVII/f. OSZTÁLY. Eljárás kerámiái és cementipari formázott tárgyaknak úgynevezett száraz sajtolására. N. Y. „De Vlamovenstraatklinker" R.-T. Zeist (Hollandia). A bejelentés napja 1925. évi május hó 5-ike. Hollandiai elsőbbsége 1924. évi október hó 17-ike. A kerámiái iparban, amelyhez itt a téglagyártást, stb. is hozzászámítjuk, a formázott tárgyakat rendszerint körülbe­lül 20—35 térfogatszázalék vizet tartal-5 mazó plasztikus anyagból állítják elő. Ha a formázott tárgyak viszonylag vastagok, pl. 6 cm.-nél vastagabbak, akkor azoknak égetés előtti szárítása nehézségekkel jár, mindenekfölött pedig időtrabló. Ezenkívül 10 eközben jelentősebb alakváltozások kö­vetkeznek be. Ennélfogva arra törekedtek, hogy aránylag száraz anyag kerüljön feldolgo­zásra és ez formákban sajtoltassék. Vas-15 tagabb tárgyak azonban nem jól sajtol­hatok, mert a formázott tárgyak már rö­vid idő után repedezni kezdtek. Ennek okát abban vélték találni, hogy az anyag­részecskék közé zárt, összesajtolt levegő a 20 részecskék összefüggését meglazította, en­nélfogva a sajtolást fokozatosan végez­ték, hogy az elősajtolás után a levegő el­szállhasson. Jó eredményt azonban ily­képp sem értek el. Megkísérelték továbbá, 25 különösen falitéglák előállítása során, a levegő el szállását olyképp elősegíteni, hogy a sajtolóformákon hasítékokat vagy lyukakat képeztek ki, vagy pedig a for­mákat lemezekből állították össze. Végül 80 azt is javasolták, hogy a sajtolást légrit­kított térben végezzék. Mindezek a javas­latok a gyakorlatban nem voltak kivihe­tők, egyebek között azért sem, mert a nedves anyag a légtelenítőnyílásokat el-35 tömte. A találmány értelmében a levegőt a laza anyagból a külső levegő hőmérsékle­ténél magasabb hőfokú vízgőzzel egészen vagy részben kiűzzük és a formázott tár­gyakat a meleg anyagból sajtoljuk. 40 A laza anyagot (agyagot, márgát, sa­mottot, vagy más égetésre alkalmas anya­got, illetve keveréket) megfelelő előkészí­tés után 5 térfogatszázalékig menő víz­mennyiséggel megnedvesíthetjük - és a 45 kissé nedves keveréket erős gőzfejlődésig melegítjük. Erre 55—60° körüli hőfok ele­gendő. Különös körülmények között, pl. ha igen vékony tárgyakról van szó, még alacsonyabb hőfokok is jó eredményhez 50 vezetnek. Az ily módon fejlesztett gőz annyi levegőt szorít ki, hogy a levegő ma­radéka többé már nem árthat. A vizet előnyösen mesterséges köd se­gítségével visszük be az anyagba. Telített 55 vagy túlhevített vízgőzt is alkalmazha­tunk, ilykép egyidejűleg a kívánt hőmér­sékletet is elérhetjük. Már nedves keveré­keket kavarókészülékben, fűtőköpennyel ellátott szállítóvályúban, vagy más al- 60 kalmas módon is melegíthetünk. Az anyag felmelegítése természetesen semmi­képp sem jár nehézséggel. Ha közönséges hőmérséken működő nedvesítőkészülékről van szó, akkor az 65 anyagot megnedvesítése után célszerűen egy ideig állni hagyjuk, hogy a víz az anyagban egyenletesen eloszolhasson. Ha a nedvesítést gőzzel végezzük, úgy a gőz maga gondoskodik arról, hogy a nedves- 70 ség gyorsan kitöltse az anyagrészecskék közötti tereket. A sajtolandó anyagba bevezetendő hő viszonylag kis mennyiségű és az alacsony hőfok folytán lényeges költség nélkül ter- 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom