90565. lajstromszámú szabadalom • Ágyazás vadászfegyverek számára

Megjelent 1930. évi angusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90565. SZÁM. — XlX/a. OSZTÁLY. Ágyazás vadászfegyverek számára. Fegyvernek! Frommer Rudolf vezérigazgató, m. kir. udvari tanácsos Budapest. A bejelentés napja 1924. évi augusztus hó 22-ike. A találmány vadászfegyverek számára való agyazásra vonatkozik, mely abban tér el az eddig ismertektől, hogy a tusa homlokfalán lécek vannak kiképezve, 5 amelyek a zárótestben elrendezett hor­nyokba illenek ós a villaszerűén kiképzett tusa oldalrészeit összenyomódás ós széjjel­nyílás ellen, a zárótestet pedig fölfelé való elmozdulás ellen biztosítják. 10 Ugyancsak az agyazás szempontjából volt megoldandó a zárótestnek a ravasz­kengyellel való kapcsolása az agyazás ál­tal. A zárótestnek a ravaszkengyellel való összeköttetése eddig úgy történt, hogy az 15 összekötőcsavarok feje a zárótest nyúlvá­nyán kilátszott, miáltal a zárótest-nyul­ványnak simasága és díszíthetősége csor­bát szenvedett. Ezenkívül, minthogy va­dászpuskáknál a külső csinosság igen fon-20 tos, ezeket a csavarokat iigy kellett be­szabályozni, hogy a csavarhúzó számára való bevágások a puska hosszával pár­huzamosan feküdjenek. A találmány sze­rint a zárótestnek a ravaszkengyellel és 25 a tusával való összekapcsolása két, a ra­vaszkengyelből kiinduló csavarral törté­nik, amelyek feje a ravaszkengyel belse­jében van elrendezve, úgyhogy ezeket nem kell külön beszabályozni, amennyi-80 ben a csavarfejek a ravaszkengyelben el vannak rejtve. Ezen csavarok menete a zárótest nyúlványában elrendezett anya­menetes mélyedésekbe csavarodik és pe­dig célszerűen úgy, hogy a csavarok nem 85 érnek a nyúlvány külső felületéig. Va­dászpuskaagyazatokat formásságuk és könnyűségük miatt lehetőleg kis méretek­kel iparkodunk készíteni. Hogy az ilyen aránylag vékony és kis méretezésű tusák kellő ellenállóképességűek legyenek, szük- 40 séges, hogy a farostok mennél kisebb mér­tékben legyenek átvágások és furatok ál­tal megbolygatva, ezért minden nélkülöz­hető csavar lehetőleg elhagyandó. Ennek folytán olyan esetekben, melyekben a ra- 45 vaszkengyelnek két részből kell állania, a jelen találmány szerint, a tusa szilárd­ságának megóvása szempontjából, de egyébként a csavarok megtakarítása cél­jából is, a ravaszkengyel részei fecske- 50 fark horony vagy hasonló révén kapcso­lódnak egymással össze, úgyhogy az ed­dig e célból alkalmazott külön csavarok mellőzhetővé válnak. A mellékelt rajz a találmány szerinti 55 agyazásnak egy kiviteli alakját mu­tatja. Az 1. ábra az agyazás hosszmetszete és a 2. ábra fölülnézete. A 3. ábra metszet az 1. ábra III—III vo- 60 nala szerint, a 4. ábra keresztmetszet a 2. ábra IV—IV vonala szerint, míg az 5. és 6. ábra a ravaszkengyeltoldatot homlok-, illetve felülnézetben mutatja. 65 Az (1) zárótestnek a tusával érintkező homlokfelületén (2) hornyok vannak ki­képezve, melyekbe a (3) tusa homlokán lévő (4) lécek nyúlnak. A lécek egész ke­rületükön pontosan illenek a hornyokba 70 és ezzel az agyfa ellenállóképességét és tartósságát összenyomódás és széjjelnyílás ellen biztosítják. Azáltal, hogy a lécek mindenütt pontosan beillenek a (2) hor­nyokba, az (1) zárótest csatlakozása a (3) 75 tusához rendkívül szilárd, jelesül abból a

Next

/
Oldalképek
Tartalom