90470. lajstromszámú szabadalom • Derében kötő hererögzítő

Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leiras 90470. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Derékban kötó' hererögzító'. Dr. Bodnár Lajos orvos és Schön Sándor kötszerész Debrecen. A bejelentés napja 1924. évi november hó 14-ike. Az eddigi hererögzítőknek többrendbeli hátrányaik vannak, ezek közül a legnagyobb hátrány az, hogy megbízhatatlanok, amennyiben használat és különösen b mozgás közben könnyen lecsúsznak, amiáltal tehermentesítő hatásuk megszűnik. A találmány szerinti rögzítőkészüléknél ez teljesen ki van zárva, az helyzetében biztosan ül, amellett pedig lehetővé teszi, 10 hogy kóros elváltozások esetén a két herél egymástól távol tartsuk és különböző ma> gasságban köthessük fel. A találmány lényege abban áll, hogy a hererögzítőnek tartózacskója a derékon ülő övre van rá-15 függesztve, amiáltal annak lecsúszása ki van zárva. A rajzon a találmánynak egyik példaképem, kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, 20 számos eltérés is képzelhető. Az 1. ábra a találmány távlati képét élőiről nézve, a 2. ábra annak alsó részét hátulról nézve, a 25 3. ábra alsó részét oldalnézetben, a 4. ábra az emberi testen való alkalmazási módját elölnézetben mutatja, az 5. ábra végül az eddig használatos hererögzítőknek vázlatos oldalnézetét az em-30 beri testen való alkalmazásban mutatja. Az eddigi hererögzítőknek főhátrányai abból származtak, hogy a kötő, melyre a tartózacskó volt függesztve, az 5. ábrán látható módon ferde helyzetet foglalt el, 85 amiáltal annak szilárd tartása nem lehetett. A találmány szerint a derékon vízszintesen körülfutó (1) övet alkalmazunk és erre függesztjük fel a (8) tartózacskót. A (8) tartózacskónak mellső-felső (5) részéhez függélyesen felfelé futó (4, 4') tartó 40 szalagok csatlakoznak, melyek csattok segélyével állíthatóan vannak az (1) öv (2) mellső részéhez erősítve, mely az öv többi részéhez előnyösen (3, 3') gumiszalagok közvetítésével kapcsolódik, amiáltal az 45 (1) deréköv rugalmasan és szilárdan ül helyzetében. A tartózacskónak alsó és hátsó részéhez ismert módon csatlakoznak a (11, 12) kötőszalagok, melyek ugyanúgy kapcsolódnak állíthatóan az (1) övhöz, mi- 50 ként az az eddigi hererögzítőknél is szokásos volt. Az eddig ismertetett elrendezés a legteljesebb mértékben biztosítja a heréknek megbízható rögzítését. Az alábbiakban ismertetendő részek főképen arra 55 szolgálnak, hogy az érzékeny heréket egymástól elkülöníthessük és különböző magasan függeszthessük fel. Előbbi célra szolgál elsősorban az orsóalakú (7) párna, mely a (8) tartózacskónak mellső és hátsó 60 középrésze között mintegy hidat alkot (2., 3. ábrák). E (7) párnának mellső része függélyesen emelhetően, illetve süllyeszthetően van elrendezve, mely célból ahhoz a (6) szalagok csatlakoznak, melyeknek 65 meghúzása és összekötözése által a (7) párna mellső vége és ezzel együtt a (8) zacskónak mellső része is, az (5) zacskófejhez képest megemelhető. Ha e megemelést elvégezzük, úgy a (7) párna a két 70 here közé illeszkedik be, úgyhogy azok egymással közvetlenül nem érintkezhetnek és egymást nem nyomhatják. A (8)