90464. lajstromszámú szabadalom • Centrifugális indító elektromótorokhoz

Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 90464. SZÁM. — VJI/g. OSZTÁLY. Centrifugális indító elektromótorokhoz. Österreiehische Brown-Boveri-Werke A.-G. Wien. A bejelentés napja 1924. évi december hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1924. évi január hó 26-ika. Már ismeretesek körforgó indítóellenállással bíró centrifugális indítók villammotorok számára, mely indítóellenállásoknál maguk a mozgékony kontaktuska-5 rok alkotják a lendítősúlyokat, amely mozgékony kontaktuskarok egy bizonyos meghatározott fordulatszám mellett rúgóhatás ellenében a helytálló kontaktusokhoz szoríttatnak. Az ismert kiviteli módok 10 közül az egyiket főképpen az jellemzi, hogy a mozgékony kontaktusok zárómozgása közben a rúgótengelynek távolsága a mozgékony kontaktusok forgástengelyétől csökken, hogy továbbá a kontaktuskarok 15 egykarú emelőkként vannak kiképezve. Ennek következtében a kontaktuskarok alakját nem képezhetjük ki teljesen szabadon, mivel számos körülményt és feltételt kell tekintetbe venni, aminek követ-20 keztében a kontaktuskaroknak nagyságát, tömegét és alakját nem vethetjük minden tekintetben alá a röperőtörvény követelményeinek. Gyorsan futó móótoroknál ennek következtében a kontaktusok, ill. kon-25 taktuskarok túlnehezekké, az ellenrúgók pedig túlerősekké válnak. Fenti hátrányok a találmány szerint azáltal kerültetnek el, hogy a mozgékony kontaktuskarokat kétkarú emelőkként ké-80 pezzük ki és hogy e kétkarú emelőnek azon karját, amely nem hordja a mozgékony kontaktust, oly tömegűre képezzük ki, hogy utóbbinak röpereje által a kontaktusemelőre ható ellenrúgók tehermen-85 tesíttetnek. A tehermentesítést azáltal érhetjük el, hogy a kétkarú kontaktusemelőnek azon karjára, amely nem hordja a mozgékony kontaktust, ellensúlyokat erősítünk. amely ellensúlyok nagyságát oly-40 kép választjuk meg, hogy azok a kontaktusemelőre ható ellenrúgókat tehermentesítsék, amiáltal az ellenrúgók gyengébbekre készíthetők. Eddig ugyanis az ellenrúgók biztosították azt, hogy a mozgékony kontaktusok csak bizonyos fordulatszám 45 elérése után lenghessenek ki a helytálló kontaktusok irányában. Mivel a mozgékony kontaktuskarok egykarú emelők alakjával bírtak, utóbbiaknak teljes röpereje érvényesült és így aránylag erős 50 ellenrúgókat kellett alkalmazni, e röperőnek ellensúlyozására. Azáltal, hogy a kontaktuskart kétkarú emelőkként képezzük ki, a kontaktuskar második karja ellensúlyozza a kontaktust hordó első kar- 55, nak röperejét és ezáltal kisebb-nagyobb mértékben átveszi az ellenrúgó feladatát, vagyis az ellenrúgót tehermentesíti, amiáltal utóbbi gyengébbre készíthető, mivel most már csakis a kontaktusemelő két 60 karjára ható röperőnek különbségét kell, hogy legyőzze. A kontaktusemelőnek teljes kiegyensúlyozásával elérhetjük azt is, hogy maga a kétkarú kontaktusemelő a röperő szempontjából teljesen semlegesen 65 viselkednek és magára a kétkarú kontaktusemelőre a tengelynek gyorsabb vagy lassúbb forgása, semmiféle hatással nincsen. Ilykép forgás közben csakis az ellenrúgóra ható röperő érvényesül és utóbbi 70 idézi elő a kontaktuskar kilengését, illetve a készülék működésbejövetelét a kívánt fordulatszám mellett. A kétkarú kontaktusemelőnek kiegyensúlyozása pótsúllyal vagy pedig az emelő- 75. karoknak megfelelő méretezése és alakítása által történhetik. Célszerű az ellenrúgót a kontaktusemelőnek azon karjához kapcsolni, amely a mozgékony kontaktust nem hordja. 80