90329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző elektromos vezetőképességű földréteg felkutatására és helymeghatározására

egy részében való elosztását, valamint a meghatározott aequipotentiális felületek irányait mutatja. A 6. ábrában a talajon át képezett vertif> kális metszetben a potentiálvonalak térbeli eloszlását tüntettük fel, homogén talaj, illetőleg idegen réteg lerakódásának esetére. A küldőkészülék lényeges részei az (1) 10 gyűrű, a (2) állvány, a (3) erősítőkészülék, amelynek erősítőcsöveit a (4) akkumulátor táplálja árammal, az (5) telefonhallgató és adott esetben a (6) tükörvagy vibrációs galvanométer, amellyel az 15 áramvonalsűrűség mérhető. A gyűrű lényeges részei az (1) fakarika, amelynek kerületében alkalmazott horonyba sok menetben igen finom (7) rézvezeték van beágyazva. A fakarikának kb. 20 fél magasságában egy szögmérőkészülék (8) van elrendezve, amelyen a gyűrű síkjának hajlásszöge leolvasható. A gyűrű legmélyebb pontján egy (9) iránytűvel van felszerelve, amelynek segélyével a 25 gyűrűnek az észak-dél iránnyal képezett szöge megállapítható. A (10) kapcsok a telefonáramkör leágaztatására szolgálnak. Az (1) karikával mereven összekötött (11) villa a (12) horizontális tengely körül 30 forgatható. E (12) tengely a (2) állványban a (14) függőleges csappal összekötött (13) tartóban van elrendezve. A horizontális, illetőleg vertikális helyzetben a gyűrű a (15) és (16) csavarok segélyével 35 rögzíthető. A küldőkészülék kivitele megfelel az ilynemű ismert szerkezetek kivitelének, azonban akként van kiképezve, hogy vele két elektródapár legyen kapcsolható. 40 Ezen a földbe szúrandó elektródapárokat célszerűen akként rendezzük el, hogy egymást derékszög alatt keresztezik. (17) a küldő és (18, 18'), illetőleg (19, 19') az egymáshoz tartozó elektródák. 45 Az eljárás menete a következő: A megvizsgálandó terepet egy négyzetekből álló hálózat segélyével felosztjuk és a küldőállomást, tekintet nélkül a talaj minőségére a középpontban állítjuk 50 fel. A két földvezetéket egymásra merőleges irányban fektetjük le, ugyancsak tekintet nélkül a talaj minőségére. A terep rajzában (5. ábra) egy derékszögű koordinátarendszert képezünk ki, 55 amelyben a metszéspontok a felvevőkészülék helyeit adják. A terepet e rajz alapján rendszeresen bejárjuk, miközben a felvevőkészüléket minden esetben a metszéspontokban állítjuk fel. A felvevőkészüléknek egy ily metszés- 60 pontban megtörtént felállítása után a következőképpen járunk el: Miközben az egyik, pl. (18, 18') elektródapárral küldünk, a gyűrűt függőleges állásának megtartásával a vertikális ten- 65 gely körül mindaddig forgatjuk, míg a karika tekercsében keringő áram erőssége a minimális értéket el nem éri. Ezen adat az elektromagnetikus mezőnek a horizontális irányban való kiterjedéséről, illető- 70 leg megoszlásáról tájékoztat. A gyűrűnek e helyzetét az iránytű segélyével meghatározzuk és ezen irányt a tereprajz megfelelő pontjánál egy rövid vonal által megjelöljük. Ezután a gyűrűt verti- 75 kális tengelye körül 90°-kal elfordítjuk, a (16) állítócsaviar segélyével rögzítjük és ezután a (12) tengely körül mindaddig elhajlítjuk, míg a műszer a maximális áramerősséget mutatja. 80 Az ezen elhajlítás végén kiadódott hajlásszöget a (8) szögmérőműszeren leolvassuk és értékét vagy a tereprajzba, vagy egy külön jegyzékbe visszük. Ugyancsak idejegyezzük, mint összetartozó értéket a 85 maximális áramerősséget is. Ezután a második (19, 19') elektródapárral küldünk és az egész leírt műveletet megismételjük, majd a vevőkészüléket a hálózat következő pontján állítjuk fel. 90 H,a a méréseket az illető tereprész összes hálózati pontjaiban elvégeztük, úgy szükség esetén még egy ellenőrző mérést eszközölhetünk, amely alkalommal a küldőkészüléket a tereprész egy másik pontján 95 állítjuk fel. Az 5. ábra iá terep egy quadnatikus részének felvételét mutatja, a koordinátahálózattal és az aequipotentiális vonalaknak homogén talaj esetében kiadódó irá- íoo nyaival, valamint azon irányokkal, amelyeket a rajzba a mérés alkalmával viszünk be. Az aequipotentiális vonalak szaggatott vonalakkal, az irányok egyszerű rövid vonalkákkal vannak feltüntetve. A 105 felvett példakénti esetben a felvett irányok világosan mutatják az eltérítést és pedig a terep két különböző helyén, amelyek két idegen réteg I. és II. jelenlétére utalnak. Hogy ezek helyét könnyebben no meghatározzuk, a koordinátahálózatot a rövid vonalkákkal együtt az illető tereprészről készült pontos térképre visszük át. A gyűrű elhajlítása alkalmával nyert