90329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különböző elektromos vezetőképességű földréteg felkutatására és helymeghatározására

Megjelent 1930. évi augusztus hó 117-én. MAGYAR KIRÁLYI jmHE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90329. SZÁM. — VH/d. OSZTÁLY. Eljárás különböző elektromos vezetőképességű földréteg felkutatására és helymeghatározására. Piepmeyer & Co. Kommandit. Ges. Cassel-Wilhelmshöhe. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 7-ike. Ismeretesek már különböző elektromos vezetőképességű • talajrészek felkutatására szolgáló oly eljárások, amelyeknek lényege abban áll, hogy az illető föld-5 részekbe azon céllal küldünk elektromos áramokat, hogy a földben kialakuló erővonalmezőt meghatározzuk, amelyet ott egy helyhez kötött küldőállomás létesít és amely, általában elektródák segélyé-10 vei, két helyen küldi az áramot a földbe. Az áramvonalak megoszlásából és azok térbeli alakjából következtetések vonhatók az idegen rétegeződésekre. Az erővonalmező meghatározása álta-16 Iában vagy az erővonalaknak, illetőleg aequipotentiálvonalaknak a föld felületén való eloszlása alapján mérőrudak, mérőhidak stb. segélyével, vagy pedig az áramsűrűségnek különböző helyeken tele-20 fonhallgatóval kapcsolt keresőhurkok, vagy tekercsek segélyével történik. Mint keresőhurkot, legtöbbször a föld felületére fektetett szigetelt kábelvezetéket alkalmaznak. Ennek egy része földelt szakasz-25 szal is pótolható. Mindkét esetben az erővonalaknak a mélyebb földrétegekben való megoszlásáról nem kapunk tiszta képet, mert az első esetben egyáltalán csak a föld felületén 80 keringő áramviszonyokra kapunk felvilágosítást, míg a második esetben, bár mágneses mezejük által a mélyebben fekvő áramvonalak is hatnak a hurokra, azonban ekkor csak egyik mezőkompo-85 nenst és ezt is csak közelítőleg mérhetjük. Ha a mágneses mező iránya nem ismeretes, úgy e komponens nagyságából a mágneses mező tényleges erősségére semmiféle következtetést nem vonhatunk. A találmányt a talajban levő idegen 40 rétegek felkutatása és helyzetük meghatározására szolgáló eljárás képezi, miközben a feladat abban áll, hogy a mágneses mezőt meghatározó adatokat (a mező irányát és erősségét) gyorsan és egyszerű módon, többféle helyen egyidejűleg határozzuk meg. Az eljárás lényege abban áll, hogy a küldőállomást a munka egész tartama alatt ugyanazon helyen meghagyjuk, míg az illető területrész felvétele 50 közben a vevő készüléket sorban az egymást követő pontokon állítjuk fel. A találmány értelmében egy vertikális és egy horizontális, célszerűen a gyűrű síkjában fekvő tengely körül elforgat- 55 ható, drótmenetekből álló gyűrűt egy árammérőkészülékre kapcsolunk és a tengelyrendszer kihasználásával oly helyzetbe hozunk, amelyben az árammérőkészülék minimumot mutat, miáltal az erő- 60 vonalak irányát meghatároztuk. Ha ezután a gyűrűt az erővonalak irányára függőlegesen állítjuk, majd a horizontális tengely körül mindaddig elfordítjuk, míg a műszer maximális áramerősséget 65-mutat, úgy e leolvasás a mágneses mező valóságos intenzitási értékét adja. A gyűrű hajlásszöge a potentiálfelület térbeli elrendeződésének mértéke. A mellékelt rajz 70 1. ábrájában példaként egy vevőkészüléket sematikusan mutatunk be. A 2. és 3. ábrák a gyűrűt és ágyazását elől- és oldalnézetben mutatják. A 4. ábra sematikusan a küldőkészüléket 75 tünteti fel. Az 5. ábra a felvételi helyeknek a terep