90302. lajstromszámú szabadalom • Végigmenő, meghosszabbítható és megrövödíthető vonó- és lökőszerkezet vasúti járművek számára

Megjelent 1930. évi augusztus hó 5-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALiMI LEIRAS 903053. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Végigmenő, meghosszabbítható és megrövidíthető vonó- és lökőszerkezet vasüti járművek számára. Dr. Alma Maximilian és Alma Carl Eg-on mérnökök Wien. , A bejelentés napja 1924. évi április hó 30-ika. Ausztriai elsőbbsége 1923. szeptember hó 21-ike. A találmány tárgya végigmenő, rugalmasan meghosszabbítható és megrövidíthető vonó- és lökőszerkezetre vonatkozik és főkép nehéz és hosszú kocsikban sziiksé-5 ges vagy célszerű oly berendezésről van szó, mellyel kanyarulatokban az egymással összekapcsolt kocsiknál a vonó- és lökőszerkezetnek a kanyarulatnak megfelelő önműködő beállítását érjük el és a 10 kapcsolásnak, illetve a kapcsolófejeknek egyébként is kedvezőtlen igénybevételét elkerüljük. Ez a beállítás a találmány értelmében azáltal válik lehetővé, hogy habár avonö-15 és lökőszerkezet középső részei a kocsi hossztengelyében kilendíthetés nélkül vannak vezetve és ennek folytán kizárólag ezen hossztengely irányában tolhatók el, a szerkezetnek a kapcsolófejeket hordó, 20 húzó- és lökőigénybevételnél ezen középső részekre ható végrészei azonban nemcsak a jármű hossztengelyében tolhatók el, hanem vízszintes síkban vagy más síkokban is kilendíthetők. Ez a kilendíthetőség oly 25 pontokban, amelyekben a vonó- és lökőszerkezet kilendíthető részei ennek ki nem lendíthető részeire hatnak, a vonó- és lökőszerkezet különösen erős vezetését igényli, azonkívül azonban oly rugózási. 30 is, mely azzal az erősséggel bír, mely nehéz kocsiknál, nevezetesen lökőigénybevételeknél szükséges, a lökőigénybevétel kezdetén azonban a kellő mértékben utánaenged. 35 A csatolt rajzok 1—10. ábrái a szerkezet kilendíthető végrészeit és az ezekhez csatlakozó ki nem lendíthető részeket tiintecik fel. A 11—19. ábrák a vonó- és lökőszerkezetnek a kocsi hossztengelyében eltolható részeit ábrázolják a rúgózással együtt. A 40 vonó- és lökőszerkezetnek csak részben ábrázolt, csakis a kocsi hossztengelyében eltolható (32) rúdja ismeretes módon a kocsiközépen a másik koesifél (32) rúdjával van összekötődarab révén eltolhatóan 45 összekötve és a vonó- és lökőtámadások legyengítésére való tulajdonképeni rúgózást hordja. A kilendíthető részek vezetése és a kiképzés részletei középső ütközővel bíró 50 kapcsolásoknál a kapcsolófej kiképzésétől függ. 1. Ha a kapcsolófej • olyan, hogy oly igénybevételeknnek, melyek nem történnek központosán, a szükséges mérvben a 55 vízszintes, valamint az egyébként tekintetbe jövő síkokban önmaga enged, akkor a vonó- és lökőszerkezetnek a kapcsolófejet viselő kilendíthető részét jól' kell (a forgó vázban) vezetni és kilendítését a 60 pálya kanyarulatában a kocsi forgó vázának kell végeznie (1—6. ábra). 2. Ha ellenben a kapcsolófej olyan, hogy megtörtént kapcsolásnál a szomszédos kocsi kapcsolófejével legalább lökőigény- §5 bevételeknél szilárdan és után nem engedően van összekötve, akkor a vonó- és lökőszerkezetnek a kapcsolófejet viselő részének, mely ez esetben a kapcsolás megtörténte után a szomszédos kocsi azonos 70 részével együtt a lökés számára úgyszólván egyetlen merev tagot képez, a kocsi fővázában (függetlenül az esetleg meglévő forgó váztól) szabadon kilendíthetőnek kell lennie (8—J.O. ábra). 75 3. Ha a kapcsolófej csakis a vízszintes,