90270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás át neem lógó huzalcsavar testeknek magas olvadási ponttal bíró fémekből való előállítására

Megjelent 1930. évi augusztus li

ó 1-én

. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90270. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás át nem lógó huzalcsavartesteknek magas olvadási ponttal bíró fémekből való előállítására. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken Eindhoven. A bejelentés napja 1925. évi márcis hó 18-ika. Hollandiai elsőbbsége 1924. évi május hó 24-ike. A találmány eljárásra vonatkozik át nem lógó huzalcsavartesteknek magas olvadási ponttal bíró fémekből való előállítására. 5 Az izzólámpa-iparban szokásos a wolframhuzalok feltekercselése csavarvonal alakjában például acélhuzalból való magra. A feltekercselés után ezen magot vegyi úton, pl. sósav segélyével eltávolít -10 ják. Az ilyen módon kapott huzalcsavartestek ismert módon fülekre tekereseltetnek, ezután pedig izzólámpatesten rendeztetnek el. Azon izzólámpák, melyeken belül az imént jelzett módon előállított 15 wolframcsavarok alkalmaztatnak, azon hátránnyal bírnak, hogy, ha a lámpák bizonyos ideig üzemben tartattak, a csavarhuzalok egymásra következő két felfüggesztési hely között átlógnak, miáltal a 20 csavarmenetek megnyújtatnak és a lámpa hatásfoka csökken. A találmány tárgya oly eljárás, mely ezen nehézségeket kiküszöböli és melynek segélyével előállíthatók oly csavarhuza-25 lok, melyek még akkor sem lógnak át, ha az izzólámpában huzamosabb ideig égtek, hanem megtartják azon alakjukat, melylyel a lámpába való bevitelük alkalmával rendelkeztek. 80 Kitűnt, hogy az izzólámpákban eddig szokásos csavarhuzalok átlógása rekristallizáeiós folyamatra vezetendő vissza, mely folyamat lényegileg a lámpában való égés első órái folyamán megy végbe. Ha gon-35 doskodunk arról, hogy ezen rekristallizációs folyamat teljesen vagy közel teljesen befejeződjék, még mielőtt a csavarhuzal a fülekre tekercseltetett és a lámpatestbe bevitetett, a csavarnak üzem közben a lámpában való átlógása teljesen vagy kö- 40 zel teljesen el fog maradni. A következőkben egy csavaros test átlógásánatf mértéke gyanánt az át nem lógó és az átlógó csavartest által képezett szegmensívnek a szegmens húrjának százalékaiban í5 kifejezett nyílmagasságát fogjuk használni. A találmány értelmében át nem lógó csavartesteknek magas olvadási fémekből izzólámpák számára, thermiónos berende- 50 zések vagy effélék számára való előállítási eljárása abban áll, hogy a csavaros testeket az izzólámpában vagy a thermiónos berendezésben való elrendezésük előtt rekristallizációs folyamatnak vetjük alá. 55 A csavaros testek anyaga gyanánt előnyösen wolframot használunk; miután a wolfram rekristallizációs hőmérséklete 1500° C körül fekszik, a találmány értelmében a wolframból való csavaros testek 60 1500° C feletti hőmérsékletre hevítendők. Ez a huzalosa vartesteknek például wolframkemencében való felhevítése által történhet. Igen kedvező eredmények érhetők el, ha oly fémhuzalból indulunk ki. 65 mely szilárd állapotban a fémhuzal rekristallizációs hőmérséklete feletti hő mérsékletre hevíthető fémből való magra van feltekercselve. Az előbb jelzett módon csavaralakúan tekercselt fémhuzolt re- 70 kristallizációs hőmérséklete feletti hőmérsékletre hevítjük, majd pedig a maghuzalt eltávolítjuk. Nyilvánvaló, hogy ezen eljárásnál az eddig szokásos acélhuzal mag gyanánt nem használható, mert az 75 ilyen mag 1500° C hőmérséklet fölé megolvadása nélkül nem hevíthető. Mag gyanánt alkalmas anyag gyanánt használha-