90231. lajstromszámú szabadalom • Tartály oldataikban bomlékony anyagok számára
Megjelent 193Q . évi augusztus hó 16 -á n . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSAG SZABADALMI LEÍRÁS 90231. SZÁM. — IY/i. OSZTÁLY. Tartály oldataikban bomlékony anyagok számára. M. Woelm Aktieng-esellschaft Spangenberg'. A bejelentés napja 1925. évi junius hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1924. évi junias hó 21-ike. A 366385. számú német szabadalomból oly tartály vált ismeretessé oldataikban bomlékony anyagok számára, amelyben egymással kapilláris révén kapcsolt két 5 elkülönített térben van az oldószer és az oldandó anyag tárolva. A kapilláris paraffinból vagy paraffin-viasz és gyanták keverékéből készült dugasszal zárhatók. E zár azonban forró égöv alatt nem vált 10 be; olvadás pontjának nem szabad túlmagasnak lennie, nehogy a kapillárisból való eltávolítása túl erős hevítést igényeljen. Ha viszont elég alacsony olvadásponti keverékből készül el Zcii*, ez e tropi-15 kus égöv hőmérsékénél már részben lágyul s az egyik térben levő oldat által megtámadtatik, úgyhogy nem marad tartósan tömítő. Sikerült olyan anyagot találni, mely 20 ezen hátrányokkal nem bír; az ilyen anyag könnyen olvadó fémötvözet, különösen a bisinutból, kadmiumból, ónból és ólomból álló, 65°nál olvadó ismert Woodfém, mely a trópusok alatt nem lágyul 25 meg, víznek állandóan ellentáll, állandóan tömítő s olvadt állapotban hígfolyós. Némely savval és a halogénekkel szemben ezen ötvözet nem ellenálló. Ezekkel szemben való megvédésre a fém-30 dugaszt vékony, könnyen olvadó anyagréteggel, pl. parafinnal vonjuk be, mely ezen esetben nem a kapilláris cső elzárását képezi, hanem csak válaszfalat a fémdugasz és a pl. savas folyadék között. 35 Ha a 366385. német szab. szerinti ampullát használatba akarjuk venni, az alsó (c) edényt (1. ábra) annyira süllyesztjük meleg vízben, hogy a (b) kapilláris és az ebben levő könnyen olvadó paraffindugasz is elmerüljön és megmelegedjen. 40 Ekkor a (c) térben kitáguló levegő a meglágyult (f) dugaszt fölveti, úgyhogy a (d) folyadék az (a) térből a (c) térbe folyhat. Ezen elrendezés azonban hátrányokkal járt. Elsősorban az egész (c) edényt 50° 45 fölötti hőmérsékekre kellett hevíteni, ami könnyen koaguláló vagy melegben bomló érzékeny anyagokat károsíthat. De nem is sikerült mindig egyetlen megmelegítéssel elérni azt, hogy az egész 50 (d) folyadékmennyiség az (a) térből a lehűléskor a (c) térbe lépjen át, mert a két tér közötti nyomáskülönbség eredetileg már c§ekély volt. Ilyenkor a (c) edényt újból ineleg vízbe kellett mártani s az- 55 után lehűteni, hogy a (d) folyadék maradéka is beszívassék a (c) térbe. A találmány értelmében e hátrányt azáltal kerüljük el, hogy az ampulla töltése alkalmával a (c) térben vacuumot létesí- 60 tünk. Ezen esetben elég a könnyen olvadó anyagból álló (f) dugaszt kis lánggal való egyszerű felmelegítéssel megömleszteni, mire a (d) folyadék fölötti levegő az egész folyadékot a légritkított (c) térbe löki. 65 Ennek előnye nyilvánvaló. A (g) anyagnak egyszeri vagy többszörös káros felmelegítését teljesen elkerüljük. Nincs szükség melegvízre, hogy a két kapcsolt edény tartalmait egyesíthessük, elég egy 70 gyufa lángja is. Előnyt képez az is, hogy (g) anyag légüres térben tároltatik, mert a kettős ampullában tárolásra kerülő anyagok között vannak olyan érzékenyek is, pl. salvarsan, melyet már kis mennyi- 75 ségű oxygén is módosít.
