90210. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhydrogének előállítására szilárd tüzelő anyagokból

— 3 — elvezetjük. Ezen célból a tartályt forgatjuk és a hevített tartályban levő, tüzelőanyag kezelésének időtartamát a forgás sebességének változtatása útján szabá-5 lyozzuk. Ismeretes, hogy forgó kemecéknek alkalmazását az ismertetett célból már megkísérelték, azonban sokkal magasabb hőmérsékleteket alkalmaztak, mint a ta-10 lálmány tárgyát tevő eljárásnál, amelynél a legmagasabb hőmérséklet 370 és 480 C° között fekszik. Közönséges hengeres fémtartály állandóan nem képes magasabb hőmérsékletnek ellentállni és ezen 15 oknál fogva az említett célra fémtartályok nem váltak be. A találmány tárgyát tévő eljárásnál az előzőkben ismertetett okoknál fogva fémtartály alkalmazása lehetségessé válik és ezt a reakciómeleg 20 alkalmazása teszi lehetővé, minthogy csak alacsony hőmérsékletű külső hevítés szükséges, hogy a reakció végbe menjen. A találmány tárgyát tevő eljárás szempontjából például dióhéj oly anyag, 25 amelynek az előzőkben ismertetett módon való kezelésénél a vegyületek képződése folytán keletkező melegmennyiségnek különösen jelentékeny hatása van. Kísérletekből kitűnt, hogy ezen anyagnak el-30 kokezosításánál, ha azt külső meleg hozzávezetése útján '200 C°-ra hevítjük, gázok és gőzök keletkeznek. Ha azután a melegnek kívülről való hozzávezetését megszüntetjük, akkor a hőmérséklet emel-35 kedik mindaddig, amíg az anyag hőmérséklete 285 C°-ot el nem ér, miközben gőzök keletkeznek. Ezen hőmérsékletnél azonban gőzök már nem keletkeznek és további meleg hozzávezetése kívülről ma-40 gasabb hőmérsékletek elérése végett nem eredményez gőzfejlődést. Az elemekegyesülése folytán keletkező hőmérséklet elégséges a vegyi folyamatok befejezésére, ha kívülről elég melegmennyiséget vezet-45 tünk hozzá, hogy a melegleadó reakció megindulhasson. ^ Ha a szénhidrogének előállítása céljából olyan anyagok kezeléséről van szó, amelyek oxigéntartalma kisebb, mint a 50 dióhéjak vagy máseffélék oxigéntartalma, akkor az anyagok reakciója következtében keletkező meleg ugyanazon arányban csökken, mint az oxigéntartalom, úgyhogy a kívülről hozzávezetett meleg-55 mennyiség, amely a folyékony szénhidrogének keletkezéséhez szükséges, a kezelés alatt álló anyag oxigéntartalmától függ, vagyis bitumenes szeneik és más fosszilis tüzelőanyagok, amelyek oxigéntartalma 5—8%, a legnagyobb melegmennyiség 60 hozzávezetését igénylik, míg barnaszenek, szubbitumenes szenek és másefféle fosszilis tüzelőanyagok a növekvő oxigéntartalom szerint kevesebb melegmennyiség hozzávezetését teszik szükségessé, azon- 65 han mindezek az anyagok bizonyos menynyiségű külső meleg hozzávezetését; igénylik a vegyületek képződésénél keletkező meleg kiegészítése végett, hogy az elkokszoláshoz szükséges kellő hőmérsék- 70 let fenntartható legyen. A találmány tárgya továbbá eljárás könnyen lepárolható szenek kezelésére alacsony hőmérsékleten való kokszolási folyamat előkészítő művelete gyanánt. 75 Ezen előkészítő kezelés célja abban áll, hogy az anyagnak a retorta falaihoz való tapadását és így esetleg annak eltömését megakadályozzuk. Bizonyos, könnyen lepárolható szénfaj- 80 táik nagy mennyiségben tartalmaznak ragacsos és gyantás alkatrészeket, amelyek összegyűlnek és a retorta falain, valamint a berendezés egyéb részeiben visszamaradnak, azokat végül eltömik, vagy 85 pedig a retorta falait bevonják,* úgyhogy a berendezés üzemképtelenné válik. Ez a körülmény forgó dob alkalmazását alacsony hőmérsékleten való kokszolási eljárásokhoz eddig lehetetlenné tette. Kí- 90 sérletekből kitűnt ugyan, hogy aprított, az időjárás behatásának néhány hónapig kitett szénnél az említett hátrányok nem lépnek fel, vagy legalább is csökkennek, azonban az erre a célra szükséges hosszú 95 idő és terjedelmes rakhely, valamint az öngyulladás veszélye a felsorolt hátrányok ily módon való elkerülését vagy csökkentését gyakorlatilag úgyszólván teljesen kizárja. 100 A találmány ezen része olyan berendezés alkalmazására vonatkozik, amelynél az említett fajtájú szeneket oxidáló légkörben kezeljük. Ez az előkezelés nagyon rövid ideig tart és utána a kokszolási fo- 105 lyamat foganatosítható anélkül, hogy a szén a retorta falain tapadva maradnia. Ezt a célt azáltal érjük el, hogy a szenet aránylag apró darabokra zúzzuk, mire erőteljes léghuzat jelenlétében kezeljük és 110 olyan hőfokra hevítjük, amely a gőzfejleszitési hőfok fölött, azonban azon hőmérséklet alatt fekszik, amelynél gőzalakú szénhidrogének keletkeznek. A hozzávezetett meleg és a légáram se- 115 gélyévcl a szabad nedvességet és a szén-