90169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémeknek elektromos úton való leülepítésére (lecsapatására)

Megjelent liK-íO. évi augusztus hó 10-án. MAGYAR KIRÁLY! ^^^^ SZABADALMI WRASÁCt SZABADALMI LEÍRÁS 90169. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás fémeknek elektromos úton való leülepítésói e (lecsapására). Hutchins Tamás Vilmos Stainer vegyészmérnök Davenliam (Nortwich m.) A bejelentés napja 1925. évi junius hó 23-ika. Fémeknek, csövek vagy lapok alakjában, elektromos úton való lecsapatásánál a szokásos gyakorlat az, hogy a tövisen vagy képzőn, mint azon az alapon, melyen 5 a lecsapatott lém szapcrodhatik, valamely olyan anyagnak vagy anyagok keverékének burokját vagy rétegét rendezik el, mely anyagok, amellett hogy a csapadék jó megszületésének vagy meg-10 indulásának biztosításához szükséges tulaj d omsá g ok k a 1 bírnak, m e g ol v a szít á ss a 1 könnyen leválaszthatók a csapadékról, ha a lecsapatás befejeztetett, hogy lehetővé tegyék a lecsapódott csőnek vagy lapnak 15 a tövisről vagy a képzőről való alkalmas visszahúzását vagy eltávolítását. Szokásos eljárás ólomnak vagy valamely alkalmas graíittál vagy más, az elekromosságot vezető anyaggal impregnált viasz-20 nalc a tövisre vagy képzőre való leülepítése és a csöveknek v-agy lapoknak elektrolitikus úton, az ólomra vagy a grafittal impregnált viaszra- való leesapatása. A cső vagy lap elektromos lecsapatásá-25 nak befejezésekor valamennyi tövist kemencébe helyezik, vagy más módon alkalmasan melegítik, hogy a lecsapódott felületet vagy az ólmot, vagy az impregnált viaszt megolvasszák, mire a cső vagy 80 lap visszahúzható vagy eltávolítható a tövisről vagy képzőről. Könnyen belátható, hogy ilyen különleges lecsapató felület használata költséges és az ilyen felület gyakran hibákat ered-85 ményez az elektromos lecsapatásban. Kísérleteket végeztek olyan fém vagy ötvözet találására, melyből olyan tövist vagy képzőt lehetne szerkeszteni, mely a fémnek közvetlenül, tehát közvetítő réteg nélkül való leesapatására alkalmas, azon- 40 ban kereskedelmi tekintetben kielégítő eredményt ebben az irányban ezideig tudtommal nem sikerült elérni. Megjegyzendő ugyanis, hogy a használt fém vagy ötvözet felületének olyannak kell lennie, 45 melyen a csapadék jól megszülethetik, továbbá a fémnek vagy ötvözetnek az elektrolitban oldhatatlannak vagy gyakorlati értelemben oldhatatlannak kell lennie é> nem szabad annyira hozzáta- 50 padnia a lecsapatott fémhez, hogy utóbbit fúvással vagy nyomással el ne lehessen arról távolítani. Vizsgálódások és kísérletezések útján azt találtam, hogy acélnak és chrómnak 55 és (vagy) vasnak és ehróimnak valamely ötvözetéből készült tövis vagy képző, miután felületét megcsiszoltuk, vas vagy más fémek elektrolitikus csapadékainak felvételére sikerrel alkalmazható. A 60 elírom százalékos mennyisége az ötvözetben változhatik anélkül, hogy ez a tövistől vagy képzőtől megkövetelt és fent felsorolt tulajdonságokat lényegesebben befolyásolyná, azonban azt találtam, hogy 65 olyan ötvözet, mely a vas és (vagy) az acél meJlett 12—14% chrómot tartalmaz, jó eredményeket ad. Azt találtaim továbbá, hogy ha esőalakú csapadék esetében, a tövisnek kis kúpos- 70 sága van, akkor a fémnek arra való lecsapódása után véghezvitt kiizzító és ezt követő dermesztő eljárás a fémnek a tövisről való leválását eredményezi. Találmányom tehát a fémek elektromos 75 úton való lecsapatásánál használandó javított töviseket, képzőket vagy alapokat foglalja magában, melyeknek valamely