90157. lajstromszámú szabadalom • Kormányelrendezés vizi és légi járművek számára

Megjelent liKiO. <'vi augusztus lió lG-ái». MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90157. SZÁM. — XV/a. OSZTÁLY. Kormányelrendezés vizi és légi járművek számára. Flettner Antal ij»a/,í»ató Berlin. A bejelentés napja 1923. évi január hó 20-ika. Ismeretes már vizi- és légi-járművekhez való oly kormányelrendezés, melynél a főkormány elállítására segédkormány szolgál, mimellett a hajó faráhan vagy 5 orráhan elrendezett és egy vagy több, egymásután kapcsolt, csökkenő nagyságú segédkormánnyal ellátott főkormány tetszőleges mértékkel elforgatható. Ismeretes nevezetesen már oly elrendelő zés, melynél a főkormány állandó forgó mozgásánál a segédkormány mozgása ingaszerű. Ismeretes továbbá az is, hogy egyrészt a kormány hajtóműve, ill. ama szerv közt, mely a főkormány állását ló megszabja (irányadó) és mely rendsze rint a főkormány tengelyén és a főkor -mányhoz képest forgathatóan van elrendezve és másrészt az utolsó segédkormány között oly áttétel van beiktatva, mely 20 arra szolgál, hogy úgy az előre-, mint a visszafelémenetnél, a főkormány zéróhelyzetében, a segédkormány is a zéróhelyzetet vegye fel és hogy a segédkormány a főkormány szándékolatlan moz-25 gásainak (melyek előre nem látható, véletlen befolyások, mint pl. áramlás, hajóringás, stb. által keletkeznek), mindkét helyzetben, ellene működjék. Ha tehát a főkormányt az előremenetnek megfelelő 80 munka-zéróhelyzetéből (0°) 180°-kai elforgatjuk (visszafelé-menetnek megfelelő munkazéró-helyzet), úgy a segédkormánynak e két főállásban, a főkormányhoz képest, a zéróhelyzetet kell felvennie. Eköz-85 ben a segédkormánynak, hogy a főkormányt a munkahelyezteibe forgassa, a teljes, kb. 45°-os, teljes hatásos kitérést kell elérnie. E hatást elérhetjük azáltal, ha a főkor-40 mány hajtóműve, ill. irányadója és a segédkormány közé oly áttételt iktatunk be, mely által a főkormánynak, egész kerületén való egyenletes forgásánál, a segédkormány forgásszöge egyenletesen változik és pedig a főkormánynak 45° -kai 45 való elforgásakor, 45°-ra áll be, a főkormánynak 90°-kal való elforgásakor 0°-ra visszamegy, a főkormánynak további, 135°-kal való elforgásakor, ismét 45°-ra áll be, azonban a főkormányhoz képest el- 50 lenkező irányban és végül a főkormánynak 180°-kal való elforgásakor, a főkormányhoz képest, ismét a nullahelyzetet veszi fel. Ha az 1. ábra szerinti grafikonban a főkormánynak 0°-tól 180°-ig való 55 elforgását abscissa gyanánt, a segédkormány kitéréseit pedig ordináták gyanánt tüntetjük fel, úgy az 1. ábrán feltüntetett tört vonal a segédkormány kitérésének a főkormány kitérésétől való függőségét 60 mutatja. Az 1. ábrából látható, hogy a főkormánynak nem szándékolt, véletlen befolyások (áramlás, hajóringás, stb.) által előidézett mozgásainál, a segédkormány 65 oly szögekkel tér ki, mely kitérések a főkormány kitéréseivel egyenlőek. Ennek megfelelően a főkormány visszaállítása, a segédkormánynak kis szögekkel való kitérése következtében, csak lassan történik, 70 épp így a kormányzómozgás is csak lassan megy végbe, ha a főkormány beállítása céljából a segédkormányt el kell állítani. E hátrányt már most, a találmány szerint, vizi- és légi-járművekhez 75 való oly kormányelrendezéseknél, melyeknél a főkormány egyenletes forgómozgásánál a segédkormány mozgása ingaszerű, azáltal küszöbölhetjük ki, hogy a főkormány hajtóműve ill. irányadója és 80