90132. lajstromszámú szabadalom • Csapágyfémek és eljárás ezek előállítására

Megjelent ISKíO. évi árgus/tus lió 1 íi-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90132. SZÁM. — XVI/'c. OSZTÁLY. Csapágyfémek és eljárás ezek előállítására. Dr. Weissenstein Frigyes vegyész Wien. A bejelentés napja 1924. évi január hó 18-ika. Ausztriai elsőbbsége 1923. évi január hó 23-ika. Jelen találmány célja az ón-antimon­őlom hármas rendszerébe tartozó olyan esapágyfémek előállítása, melyek 60%-nál kisebb óntartalom mellett szilárdság te-5 kintetében megfelelnek az effajta, ónban dúsabb ötvözeteknek, amelyeknek nagy szilárdsági követelmények esetében szo­kásos módon alkalmaztatnak, képlékeny­ségük pedig ezeknél nem sokkal kisebb. 10 Az ón-antimon-ólom hármas rendszer termikus egyensúlyi viszonyainak eddigi vizsgálata és metallográfiai vizsgálata a rajzon feltüntetett diagramm szerkeszté­sére vezetett (Loebe, Zeitschrift für Me-15 tallurgie, 8. kötet, 7. oldal). Továbbá Heyn és Bauer keménység és ütőszilárd­ság szempontjából vizsgálták az ilyen rendszerű fémeket („Verhandlungen des Vereins zur Beförderung des Gewerbe-20 fleisses", 1914, melléklet), mimellett ösz­szetételüket 10—10%-onkint változtatták és kimutatták, hogy kb. 22—55% óntarta­lommal a keménység és ütőszilárdság csökkenése áll be. További vizsgálatok 25 útján megállapítást nyert, hogy ponto­san a rajzon feltüntetett diagramm II. és III. állapotmezőinek határán a zömö­kölhetőség hirtelenül emelkedik és maxi­mumát a IV. állapotmező határain éri el. 30 Továbbá azt találták, hogy a keménység csökkenése szintén élesen a II. és III. ál­lapotmezők közötti határnál kezdődik és a III. és IV. állapotmezők határánál ér véget. Ezen, bizonyos fokig meglepő, 35 tényállás magyarázatául alkalmas az a már Heyn és Bauer által megállapított tény, hogy a III. állapotmező szerkezeté­nek két eutektikum felel meg, melyeknek egyike alfa-keverékkristályokból áll, ami 40 egyidejűleg megmagyarázza az ezen álla­potmező ónban viszonylag szegény ötvö­zeteinek aránylag nagy képlékenységét is. A III. mezőhöz kötött szilárdságdepresz­szió ezen magyarázata vezetett azon meg­oldáshoz, hogy ha ezen, két eutektikum- 45 mai rendelkező III. állapotmezőhöz tar­tozó ötvözeteket csapágyfémek alapanya­gául alkalmazzuk, a szilárdsági tulajdon­ságaikat oly fémek hozzáadásával növel­jük, melyek az eutektikumokban szereplő 50 fémekkel szilárd oldatot alkotnak. Itt azonban elméletileg eleinte csupán az derült ki, hogy eutektikumokba bevitt fémeknek kiváló befolyással kellene len­niök az ötvözetek szilárdsági tulajdonsá- 55 gaira anélkül, hogy előre látható lett volna, milyen irányban fogja ez a befo­lyás hatását éreztetni. Minőségi vizsgá­latok megerősítették ezt a feltevést és arra az eredményre vezettek, hogy ez a 60 befolyás pl. higany, bizmut és kadmium esetében pozitív, azaz a szilárdságot nö­veli. Ezután mennyiségi kísérletek meg­állapították a hozagok optimális és maxi­mális határát. Ezen rendszeres vizsgála 65 toknál kitűnt, hogy ezen az eutektikum­ban oldódó fémeknek a szilárdságot nö­velő befolyása érvényesül, akár Pb-Sn-Sb, Pb-Sn-Cu, Sn,-Sb-Cu vagy akár Pb-Sb-Cu ötvözeteknél alkalmazzuk. Ellenben a 70 thallium, amely szintén szilárd oldatot alkot az eutetikumokban szereplő fémek­kel, leszállítja az ötvözetek keménységét. Ha megkíséreljük a megadott összetételű ötvözetek keménységét más fémek felöl- 75 dásával növelni, úgy azt találjuk, hogy ha nem ónt, hanem bármely más fémeket alkalmazunk, úgy egyidejűleg a ridegség is tetemes mértékben megnövekedik. Ki­vételt ez alól csupán azok a férnek képez- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom