90093. lajstromszámú szabadalom • Gyorstávíró rendszer

Megjelent 193Q. évi augusztus hó 16-án. ^ MAGYAR KIRÁLY! X^HJ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90093. SZÁM. — VlI/j. OSZTÁLY. Gyorstávíró rendszer. Thörnblad Thor Gusztáv főhadnagy Stockholm. A bejelentés napja 1925. évi január hó 28-ika. Svédországi elsőbbsége 1924. évi február hó 7-ike. Az eddig ismert és használt gyorstávíró rendszereket az jellemzi, hogy a jeleknek a küldőnél való előállítása, a küldőtől a fogadóig való továbbítása és a fogadónál való reprodukálása szakadatlan egymásutánban azonos sebességgel zajlik le. Ilyen körülmények között a gyorsaságot, amelylyel az átvitel megtörténhetik, vagy a küldő jeladó gépén, vagy a fogadó jelreprodukáló gépén fellépő mechanikai tehetetlenségi erők korlátozzák. Ennek a találmánynak célja oly távírórendszer megalkotása, amelyben az átvitel folyamata a mechanikai tehetetlenségi erőktől gyakorlatilag véve független és ennekfolytán oly sebességgel történhetik, ami az eddig elért távíró-sebességeket többszörösen felülmúlja. A távíró sebességnek ezt a fokozását a találmány szerint azáltal tesszük lehetővé, hogy a távlati eljárást időbelile g több szakaszra osztjuk és a sebességkorlátozó tehetetlenségi erők fellépését a tulajdonképpeni átviteli időszakban, tehát abban a szakaszban, amely a jelek küldésével kezdődik és a jelek fogadásával végződik, kiküszöböljük. A találmányt lényegében az jellemzi, hogy az elektromos kódexjeleknek a küldőnél való előállítása, a jeleknek a küldőtől a fogadóhoz való továbbítása és a fogadónál való reprodukálása az egymásra következő eljárási szakokban különböző sebességekkel és pedig úgy történik, hogy az elektromos impulzusokat —• a közönséges rendszerekben használatos közvetlen kiküldés helyett — előbb kisebb sebességgel egy megfelelő készülékben regisztráljuk és felhalmozzuk, azután pedig a regisztráló sebességnél jóval nagyobb sebességgel kiküldjük, amennyiben az illető készüléket ekkor impulzus-küldő gyanánt használjuk és pedig oly körülmények között, hogy a mechanikai tehetetlenségi erők még az átviteli sebességnek a regisztráló sebességhez képest való jelentékeny fokozása mel- 45> lett sem képesek a sebesség korlátozása tekintetében befolyást gyakorolni. Az így nagyobb sebességgel átvitt jeleket a nagy sebességgel működő fogadó veszi fel, amely a mechanikai tehetetlenségi erők 50 befolyásától szintén függetlenné van téve, amire a jelek e célra alkalmasnak választott kisebb sebességgel reprodukálódnak. Az eddig egyetlen folyamatban egyesített műveleteknek ezen szétválasztása folytán 55' lehetővé válik a munkasebességet minden egyes munkaszakaszban a munkaszakasz különleges szükségletéhez megfelelően idomítani, amennyiben azon szakaszokban, amelyekben a mechanikai tehetetlenség 60 elvileg kiküszöbölhetetlen, oly kisebb sebességgel dolgozhatunk, ami teljes üzembiztonságot nyújt, míg a tulajdonképpeni átviteli munkaszakaszban, ahol az időmegtakarítás különös fontossággal bír, te- 65-temesen nagyobb gyorsaság alkalmazható, amit mechanikai tehetetlenségi erők nem korlátozhatnak. A távírás sebességének a távíró eljárás különböző szakaszaiban való megváltoz- 70 tatására, amely változtatás ezen találmánynak lényeges részét alkotja, az ismert telegrafonikus elvet a találmány értelmében oly módon alkalmazzuk, hogy a távíró-jeleket, mielőtt kiküldetnének, előbb 75 egy aránylag kis sebességei futó telegrafonikus géppel regisztráltatjuk, mire ezeket a kiküldésnél újra elektromos impulzusokká változtatjuk és pedig a gépnek oly sebessége mellett, ami jelentékenyen 80