90071. lajstromszámú szabadalom • Billentyűs hangszer
Megjelent 193Q. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^gjj^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90071. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Billentyűs hangszer. Marich Jenő gazdatiszt Kalocsa. A bejelentés napja 1925. évi január hó 30-ika. A találmányt zongora képezi, melynek főelőnye abban rejlik, hogy sokkal olcsóbban állítható elő, mint az eddig használt zongoráik, továbbá, hogy igen szép hangot 5 ad, különösen pedig a harangkongást lehet véle tökéletesen utánozni, mely tulajdonságánál fogva főleg színházi és egyéb zenekaroknál lehet előnyösen alkalmazni. A találmány lényege abban áll, hogy az 10 eddig használt húrok helyett acélsodrony -tekercsek vannak alkalmazva, melyek egyrészt sokkal szebb hangot adnak, mint a húrok, másrészt kisebb hosszúságban lesznek alkalmazva, mint a húrok és így 15 olcsóbban beszerezhetők. A találmány a csatolt rajzon példaképpen felvett foganatosítási alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a hangszer keresztmetszete és 20 részben oldalnézete, a 2. ábra a resonáló szekrény vázlatos felülnézete, a 3. ábra részletrajz az acélsodronytekercsek megerősítésiéről, a 25 4. ábra pedig a pedálszerkezet részletrajza. Az (a) resonálószekrény közvetlenül a (b) zongoraszekrény hátsó részéhez csatlakozik olymódon, hogy a zongoraszek-SO rény hátsó (c) fala egyúttal a resonálószekrény mellső falát képezi. A hangot a (d) aoélsodronytekercsek szolgáltatják, melyeknek végei a resonálószekrény mellső falára erősített közös (f) kemény-35 falécben vannak ágyazva. Az (f) léc a resonálószekrény (c) falára rá van enyvezve és külön még csavarral is fel van erősítve, hogy a hangrezgéseket a resonálószekrénynek tökéletesen továbbíthassa, Az (f) lécen a (d) sodronytekercsek 40 végeinek befogadására egymás mellett vízszintes (g) csatornák vannak kivágva, ezen csatornákba pedig a négyszögletes keresztmetszetű és homorú alsó lappal bíró (h) vaspálcikák vannak befektetve, 45 melyek az (f) léc szélességének megfelelő hosszúak és a (d) sodronyok végére ráfeküdve azokat a (g) csatornákban leszorítják. A (h) vaspálcák rögzítésére az (f) léc függélyes (i) csavar furata in átveze- 50 tett és végével a (h) pálcának nekitámaszkodó (j) csavarok vannak alkalmazva. Az (f) léc felső lapján csavarok segélyével a (k) sínvas van megerősítve, ezen pedig a (j) csavarorsó csavarmene 55 teinek megfelelő csavarmenetes anyafuratok vannak kivágva, úgyhogy ez a sín képezi a csavarorsók anyáját. Ez a megerősítési mód lehetővé teszi, hogy az acélsodronytekeTcsek végei a (j) csavarorsók 60 által rezgésmentesen lesznek ágyaikban leszorítva. A (d) acélsodronytekercsek különböző vastagságban és hosszban készülnek, nevezetesen a mély hangokat hosszabb és §5 vastagabb, a magas hangokat pedig rövidebb sodronytekeresek szolgáltatják. Minthogy a sodronytekercsek nem egyforma hosszúak, viszont pedig az egyforma hosszú billentyűknek minden hang sod- 70 ronytekeresét ugyanazon középhelyen kell megütniök, ezért a resonálószekrény mellső (c) falát, amelyre a sodronyvégeket tartó (f) léc van erősítve, nem készítjük a hátsó fallal párhuzamosan, hanem 75 ahhoz szögben csatlakozónak. Ezáltal elérjük azt, hogy a szekrény fala közelebb esik a rövidebb sodronyokhoz, mint a
