89986. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidegben duktilis wolframdrót előállítására

Megjelent 1930. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89986. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás hidegben duktilis Wolframdrót előállítására. Osa Industrielle Beteiligrmgen A.-G. cég- Schaffhausen. A bejelentés napja 1923. évi augusztus hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi augusztus hó 17-ike. Magas hőfokon, olvadó fémekből, pl. wolframból készült drótokat az eddigi ek járásokkal úgy állítanak ellő, hogy wolf­ramjporból sajtolt rudat magas hőmérsék-5 létre hevítenek, míg a por oly testté zsu­gorodott össze, mely többé vagy kevés'bbé tömören összefüggő kis kristályokból áll. Ezit a rúdalakú testet magas hömérséklo ten az ismert kalapáló és húzó eljárásy-10 nak vetik alá és ezáltal a kis kristályokból álló rideg rudat fokozatosan duktilis, vagyis hidegben hajlítható és húzható dróttá alakítjuk át. Ezen eljárásinál a kis kristályokból' álló 15 rúd szemnagyságát niem lehet mindig pon­tosan betartani, úgyhogy a gyakorlatban az egyes fémadagok számos esetben külön­böző szemcsenagyságú rudakat szolgáltat­nak, aminek az a következménye, hogy még 20 a mechanikai megmunkálásnak lehető leg­egyenletesebb véghezvitele mellett is egy­mástól eltérő drótok adódnak. Ezzel Sizemben a találmányt képező el­járással mindig ugyanazt a kiindulási anya-25 got kapjuk. Ezen eljárásinál a sajtolt \vol,f­raimrudakat egyetlenegy kristállyá vagy ke­vés kristállyá alakítjuk át. Az ilyen «makrokristály» tulajdonságai mindég ugyanazok és nincsenek véletlen ingado-30 zásoknak kitéve. A makrokristály azáltal ismerhető fel, hogy gyenge maratásnál nagy, egységesen reflektáló felületeket, nem, pedig helyen­ként különbözőképpen reflektáló felüMe-35 ket mutat, továbbá hogy természetes hasa­dási felületek mentén hasad és végül, hogy erősebb maratás után szabályszerűen sar­kos testté alakul át még akkor is, ha a kiindulási alak körkeresztmetezetű volt. 40 Az eljárást oly módon vihetjük keresz­tül, hogy fém porból sajtolt rudakat ma­gában véve ismert módon először előzsugo­rítunk iés azután nagy mértékben, zsugort tuník, mire a rudakat huzamosabb ideig vákuumban, közömbös' vagy redukálóarci 45 ható gázlégkörben oly hőmérséklietekein tartjuk, melyek a fém olvadáspontjához közel fekszenek. Ezen eljárás folyamán a pornak kezdetben mikroszkopikus kicsiny­siégű kristályai egymással egyesülnek és 50 igen lassan, csaknem egyenletesen durvul­nak, míg végül bizonyos idő után, miely több órára terjedhet, egy helyen mak­roszkopikus kristály képződik, mely a töb­binél lényegesen nagyobb és mely a sziornt- 55 szódás kristályokat mosit már aránylag rö­vid idő, pl. néhámy perc áliaitt magában felveszi. E melltett a kristály oly gyorsan nőhiet tovább, hogy végül a test ezen egyet­len kristályból áM. Az az eset is tehetséges, go hogy még mrjelőltt a kristály az egész saj­tolt testre kiterjedt volna, néhány más he­lyen) is ilyein kristállycsirák képiződnek, me­lyek mindegyike ezutáin addig nő tovább, míg az előbb képződött, azonos magysági- 65 rendű szomszédos kristályokkal összeütkö­zik ; ezen kristályok azonban egymással nem egyesülnek. Ebben az esetbea a test aranyi nagy kristályból álli, amennyi csira a kezeliésd idő alatt képződött. Az ilyen 70 testből ezután pl. mechanikai úton való osiztás útján több munkadarabot készíthet­tünk, melyet mindegyike csiak ©gy míak1 ­rosizkopikus kristályból á!k A kristályoso'­dás bekövetkeztéiig lefolyó idő animál' rövi- 75 dfebb, minél magasabbra választjuk a híJ-mérsékletet. A kristályok szám tekinteté­ben megállapítható, hogy egy ós: ugyanazon fémből átló, egyenlő nagyságú rudakban, dle különböző, üzemszerűen előállított férm- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom