89942. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőszerkezet mindennemű, különösen silány poralakú vagy finom szemcsés tüzelőanyagok részére

— 8 — vékony (6a) cső van erősítve, mely a kis süvegalakú (7b) fúvóka által védetik meg. A süvegalakú (7b) fúvóka és a (6a) cső segélyével a tüzelőanyagréteg felett esetleg 5 összegyűlő gázok vagy kátránygőzök a kürtő által létesített légáram hatása alatt állandóan leszívatnak és az alsó égési hely­hez vezettetnek. Ezáltal robbanó gáz-lég­keverék képződése biztonsággal elkerültetik. 10 A leírt kályha első begyújtása külön­zőkép történhet. A begyújtást pl. a (4) légcsatornán át, segédtüzelőanyag (faforgács stb.) útján vé­gezhetjük, melyet a (4) csatornában elége­lő tünk. A forró égési gázok a (6) csőben fel­szállnak és a legfelső (7) fúvókát körül­vevő tüzelőanyagot csakhamar meggyújt­ják, mire a kályha állandóan üzemben tartható. 20 A begyújtás további módja abban áll, hogy a kályhát csak a süvegalakú (7a) fúvóka alsó pereméig töltjük meg tüzelő­anyaggal, úgyhogy a fúvókák ürege szabad marad. Ezután a hideg tüzelőanyagosz 25 lopra izzó szenet rakunk. A töltés ebben az esetben kezdetben felülről lefelé ég ugyan, mihelyt azonban jobban meggyul­ladt, az alább leírandó töltőszerkezettel friss tüzelőanyagmennyiséget adagolunk be 30 és ezáltal a tűzfészket lefelé szorítjuk. Az első begyújtást úgy is végezhetjük, hogy a (2) alaplemezen a (11) csapóajtón át erősebb fatüzet gyujtunk. Ezáltal először is a tüzelőanyagoszlop kerülete gyullad 85 meg a tűz szítására az (la) köpeny és a (8) tűzhelylemez között meghagyott résnél, az égés azonban a tüzelőanyagoszlop belső részének átadódik és az égés közben le­csúszó tüzelőanyag a tűz szitására szolgáló 40 rést ismét elzárja, úgyhogy a lángképződés a (8) tűzhelylemez gyűrűalakú nyílásánál folytatódik. Mint az 1. ábrából látható, az (la) hen­ger felső nyílását a (13) tolófedél zárja el, 15 mely a hengerfejben megfelelően vezette­tik vagy fogvatartatik. Ezen a nyíláson át. a kályhába üzemkőzben is bármikor tü­zelőanyag adagolható. A kályhának üzemkőzben való utántölté-50 sére a betöltésnél nyílásával lefelé fordított (14) tartály szolgál (2. ábra), melyet a szintén megfelelően vezetett vagy tartott (15) tólófedél zár el, mely alak és nagy­ság tekintetében a (13) tolófedéllel meg­i5 egyezik. Poralakú tüzelőanyagokat a tar­tályba már a raktározási helyen töltünk be és a (15) tolófedél által elzártan akály­hoz szállítjuk. A (14) tartály hordozására a (16) kengyel szolgál. A tartályt a 2. ábrán látható helyzetben a kályha felső peremére 60 helyezzük, a két tolófedelet egyidejűleg kihúzzuk és, miután a tüzelőanyag a kály­hába üríttetett, ismét betoljuk. Most az el­zárt (14) tartályt a kályháról levesszük és az esetleg beléje hatolt füstöt a szabadban 65 kibocsátjuk. Az utántöltésnek ezen módja által tehát a füst- és porképződést teljesen kiküszöböljük. A (7) fúvókákat példaképpen körkereszt­metszettel tüntettük fel (3. és 5. ábra), de 70 azok négyzetesek vagy sokszőgűek is lehet­nek. A fúvókák tűzálló anyagból, pl. sa­mottból, agyagból, porcellánból stb. ké­szülnek. A leírt kályha szerkezete a mindenkori 75 tüzelőanyagtól függ. A leírt foganatosítási alakok, melyeknél a gázok az (la) köpeny alsó része körül áramolnak, mielőtt a (10) csőtoldaton át a kürtőbe jutnának, különö­sen kemény, száraz, kevéssé gázosodé tű- 80 zelőanyagok, pl. kokszdara vagy szénpor számára alkalmasak, melyeknek elgázosiítá­sához nagyobb hő szükséges, mint köny­nyebb tüzelőanyagok, pl. fűrészpor részére. Az ábrázolt esetben a tüzelőanyag elgázo- 85 sítására a közvetlen lángon kívül a fűtő­gázoknak az (la) köpenyre kifejtett hatá­sát is hasznosítjuk. Alacsony lobbanásponttal bíró tüzelő­anyagok esetében a kályha ilyen szerkeze- 90 ténél a gázfejlődés túlságosan gyors volna és a hőfejlődést nem lehetne a kívánt ki­sebb mértékűre leszorítani. Ha ily esetek­ben a fűtőgázoknak a tüzelőanyagra gya­korolt hatását korlátozni akarjuk, akkor 95 vagy az (la) henger által körülzárt töltő­teret az (1) kályhaköpenynél magasabbra méretezzük, úgyhogy többé-kevésbbé utóbbi fölé emelkedik, vagy pedig az (la) hengert egész hosszában, vagy hosszának egy ré- 100 szében kettőfalúan képezzük ki, ahol is a két fal közötti hézagot alul fenékgyűrű segélyével letörni tjük. A két fal közötti tér a hőnek tüzelőanyagoszloptól való távol­tartására szolgál és vízzel tölthető meg. Ha 105 víztöltést nem alkalmazunk, akkor ezen térben köralakú közfal segélyével légkerin­gést hozhatunk létre, ami által a kályha fűtőfelületét jelentékenyen növeljük és a fűtőgázok hőjét a tüzelőanyagoszloptól no szintén távoltartjúk. Ha erősen tapadó tüzelőanyagokat ége­tünk el, pl. erősen sülő szénfajták pc:*át. ak­kor cészelrű, ha a töltőteret képező (la) hen­gert lefelé kúposán kissé kibővítjük, oly 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom