89920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rézcsonkáknak vascsöveknek, különösen gőzkazánok tűzcsöveire való kemény forrasztására

Megj elent 193Q. évi augusztus hó 16-án. ^ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89920. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés rézcsonkáknak vascsövekre, különösen gőzkazánok tűzcsöveire való kemény forrasztására. Priborsky József mérnök Rodaim Wien/ni. A bejelentés napja 1923. évi november hó 15-ike. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi november hó 21-ike. Különösen vasutaknál bevezetett eljárárások vasból való tűzcsövek rézcsonkáinak kémén;/ ráforrasztására körülményesek és időtrablók, ezenkívül pedig nagy-5 mennyiségű kemény forrasz felhasználását igénylik. További hátrány, hogy a cső belül a forrasztási helyen lényegesen megszűkül, mely megszűkített hely elősegíti a hamu lerakódását. 10 A találmány tárgya oly új eljárás a kemény forrasztásra, valamint oly berendezés ezen eljárás foganatosítására, mely az eddig tapasztalt hátrányokat kiküszöböli. 15 A találmány értelmében a kívül kúpalakú és kétoldalt kúpos leesztergályozás által élesített csővéget ismert módon beállítható nyomás segítségével a rézcsonka megfelelő kúpos vájatába szorítjuk oly-20 kép, hogy még különböző falvastagságú csövek egyesítése esetén is elkerültetik a eső bel világának szűkítése. Az ismert eljárással ellentétben, melynél az egyszerű kúpos élesítésű cső a kú-25 posan kiesztergályozott csonkába helyeztetik, a találmány tárgyánál tehát a cső tiszta belvilágának megtartásával a csővég sajátságos kiképzése folytán két különböző falvastagságú cső egyesíthető. 80 A csatolt rajzon a találmány szerinti berendezés foganatosítás! példája látható. Az 1. ábra a forrasztási kemencét a befogó kengyellel és a behelyezett csővel együtt 85 metszetben mutatja. A 2. és 3. ábra a csőnek, valamint a rézcsonkának a forrasztásra való előkészítését megnövelt léptékben tünteti fel. A (b) csővéget kúposán megszűkítjük (2. ábra) és az (n—o) alkotó mentén le- 40 esztergályozzuk, úgyhogy a csővég a (c) rézcsonkában kiesztergályozott kúpba pontosan és tiszta fémes felülettel illik bele. Ezenkívül a csővéget még az (1—m) alkotó mentén kiélesítjük és ezáltal az 45 üzemnél annyira kellemetlen illesztési helyet gyakorlatilag eltüntetjük. A csonkát most borax közbehelyezésével rácsúsztatjuk a csőre. Az ilyen módon előkészített csövet a forrasztókemencébe toljuk és a 50 görgőkön ágyazott (g—f—h) befogókengyelbe a (h) feszítő meghúzása és az (i) kézikerék forgatása által csavarorsó segítségével befogjuk. A befogókengyelnek a görgőkön való tovamozgatása által a 55 forrasztási helyet a kemencében a kellő helyzetbe hozhatjuk. Hogy a (c) rézcsonka a felhevítés következtében ne essen le a csőről, ez utóbbi és az (i) csavarorsó között a (k) rúgót rendezzük el, mely a csö- 60 vet állandóan a csonkába szorítja. A (d) feszítőlemez a (g) befogókengyelben van ágyazva, az (e) kézikerék segítségével forgatható és hosszirányban át van fúrva. Ha a cső a kellő hőfokot elérte, amit a 65 furaton át a nyíl irányában megfigyelhetünk, a kemény forrasztóvaskanál segítségévei a (p) illesztési helyhez vezetjük be (3. ábra). Amint a forrasz megömlesztetik, a kézikereket és azzal együtt a csövet ál- 70 landó megfigyelés közben forgatjuk, úgyhogy a kemény forrasz az illesztési hézagban egyenletesen ömlik szét. Erre a csövet a kemencéből jobbról-balra kismértékben kihúzzuk, a csonkát vízsugár segítse- 75 gével lehűtjük és a teljesen forrasztott csövet a befogó kengyelből kivesszük.