89782. lajstromszámú szabadalom • Massza önégető elektródák számára

5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55- 2 -súlya és az összefüggés, valamint az elek­tromos vezetőképesség nem lesz kielégítő. Ennek folytán az elektródák kisebb elek­tromos terhelést bírnak ki, mint az első­rendű elektródák és sokszor elektróda­­törések állnak be, mert az elektróda nem elég erős ahhoz, hogy a fellépő igénybe­vételeknek ellenállni tudjon. Különösen oly önégető elektródáknál mutatkoznak ezen jelenségek, melyek vas- vagy fém­­armatúrával vannak ellátva. Ily elektró­dák rendszerint befelé álló, radiális bor­dákkal ellátott vasköpenyből állanak, mely az elektródamasszát körülfogja és az elektróda alakját adja meg. A kemence leié eső alsó részében az elektródamassza készre van égetve, míg felső részében az elektróda teljesen nyers. A bordák a hó közlést közvetítik az elektródatartóról az égetett elektródarészre és ezt szilárdan megfogják; a bordák felhajtott részekkel vannak ellátva, hogy a kemény, égetett elektróda i bordákhoz képest ne mozdul­hasson el. ily folytonos elektróda rendsze­rint 4- -7 m hosszú. Még ha a szokásos elektródamasszának alkalmazásánál lehetséges volna is ily elektródák számára egészen pontos döngö­­léssel az elektródának helyes fajsúlyút el­emi, még akkor sem lehetne üzembiztos elektródákat kapni, mert bizonyos igénybe­vételeknél az elektródák el fognak törni. Az elektróda 30—90 cm hosszú darabokra oszlik meg, melyek a kemencébe esnek, ha a vasarmatúra elolvad. Ennek oka az, hogy az elektródamassza döngölés közben mindig keinéuyebb lesz, aszerint, mint a mily mérvben dolgoztattak össze a szén­részecskék. A kapott kemény? rugalmat­lan massza az ezt körülfogó vasarmatúra bordáihoz, valamint az armatúra többi részeihez képest rögzítődik. Az elektródá­nak az olvasztó kemencében történő el­használódásának mérvében az armatúra, <!/. elektródamasszával együtt, lefelé mo­zog. Valamivel a kemence fölött az elek­­tróda az égési hőmérsékletre hevíttetik és a massza, mivel a kötőszer elkokszosodik, összezsugorodik. A hőemelkedés következ­tében a vasarmatúra kitágul és az ehhez rögzített elektródamassza húzási igénybe­vételnek van kitéve, még mielőtt a massza mechanikailag szilárd, minek folytán a massza darabokra esik szét, melyeknek hossza az elektródák átmérője és a hő mérsékleti viszonyok szerint változik. A bejelentő már most azt találta, hogy ezen nehézményt is el lehet kerülni, még pedig azáltal, hogy a masszának elegen­dően kis viscositású consistentiát adunk, 60 úgyhogy a massza az elektródában a he vítés alatt „leülepedhetik“. Hogy a kellő fajsúlyt és az evvel összefüggő elektro mos vezetőképességet és a kívánt mecha­nikai tulajdonságokat elérjük, a massza 65 nak az égetés közben össze kell eshetnie Az égetés a massza oly részében történik, mely a fölötte lévő masszaoszlop nyomá­sának van kitéve. Megfelelő consistentiát érünk el, ha a masszának tartalmát fo- 70 lvékony alkatrészekben fokozzuk. A szo­kásos és nagy elektródákra szánt massza általában kátránynak és szuroknak keve­rékét tartalmazza (3:1 arányban), mely keverék a masszának 10—11%-át teszi 75 ki; a masszát kemény tömbbé lehet dön­gölni. Ha már most a kátrány és szurok mennyiségét fokozzuk, a massza a döngö­­lési hőmérsékletnél tapadósabbá válik, amikor is a masszát nehezebben lehet, a 80 döngölő géppel megmunkálni. Ha a kát­­rány-szuroktartalom 18—22%-ra rúg, a masszát egyáltalán nem lehet már dön­gölni. A massza felülete egy részének tö­­megszerszámokkai, pl. comprimált levegőjű 85 döngölővei való megmunkálása csak azt eredményezi, hogy a massza ezen része le­­szoríttatik és az ezen részt körülvevő ré­szek megemelkednek. A masszának con­­sistentiája emlékeztet a kenyértégla con- 90 sistentiájára. A döngölésnek célja itt nem is az, hogy a massza nagy fajsúlyúvá döngöltessék, mint a szokásos sajtolt vagy döngölt elektródáknál, hanem az, hogy a masszának egyes részecskéi szoros össze- 95 köttetésbe hozassanak egymással és hogy a nagyobb légbuborékok eltávolíttassa­nak. Vizsgálatok révén már most kitűnt, hogy ily masszának a folytonos elektró­dák alsó részében nagyobb önsúlya van, 100 mint az elektróda felső részében, ha ez frissen van bedöngölve. Készre égetett, önégető elektróda alsó részéből vett pró­bák ugyanazt az önsúlyt mutatják, mint a legjobb, préselt kereskedelmi elektródák. 105 Ebből következik, hogy a massza lassan összeesik, mialatt az elektródában fekszik, az olvasztó kemence hőjének ki van téve és a fölötte fekvő massza súlyával meg van terhelve 110 A döngölhető és nem döngölhető massza közötti különbség igen feltűnő. Döngöl­hető massza, ha azt döngölő fejjel fogana­tosított ütések egy sorának tesszük ki, minden ütésnél keményebb és keményebb 115 lesz. Végre a döngölő fej csattanással csapódik a masszához, mintha egészen szilárd és rugalmatlan testhez érne. Nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom