89658. lajstromszámú szabadalom • Fotográfiai szenzibilizátor és eljárás felülteknek ezen szerrel való érzékennyé tételére
— 3 — mazékai köziil a hydrasinnitrát Na H« (HNOa)s szolgáltatja, a legkedvezőbb eredményeket, ha az ezüstnitráttal együttesen használják. A hydrasin-mono-nitrat N2 H4 HNOs szintén kielégítő eredményeket ad, de az ezen sót tartalmazó sensibilizáló oldat igen érzékeny alkaliákkal szemben, úgyhogy üvegpalackokban a fémes ezüst, az üveg alkalítása folytán, fokozatosan, 0 de gyors ütemben mégis bomlik. A rriorio-és dialkylhydrasinek, főleg a methyl- és ethyl-, dimethyl- és diethylhydrasinnitrátjai, ha eziüstnitrátokkal vannak oldatban, lényegében ugyanozokat az eredményeket szolgáltatják, mint a hydrasinnitrát és az ezüstnitrát oldata. Az alifás alkyl-és dialkylhidrasin sói azonban sokkal költségesebbek, mint a hydrasin megfelelő sói. Az oldható monoacyl- és diacylhydrasinek (pl. a diacylhydrasin) fokozatos hydrolytikus bomlást szenvednek oldatban való eltartás alatt; mindaddig, míg szabad oldat van jelen, fémes ezüst csapódik le. Valamely szabad sav, pl. salétromsav jelenléte esetén, a keverékből végül ezüstnitrát és hydrasinsó keverékévé alakúi át. Ha az oldat semikarbazit sókat és alkylszármazókait, valamint urazolt tartalmaz ezüst nitráttal, az. eltarthatóság a hydrasinnitrátokhoz képest szintén csekélyebb. Oldható monoacyl- és diacylhydrasineket, oldható sókat pl. a semikarbazit nitrátjait, ennek alkylszármazékait és urazolt tartalmazó oldatok kielégítő eredményeket szolgáltatnak, ha közvetlenül előállításuk után rakjuk őket a sensibilizáló felületre. Az aromás hydrasinek oldatban gyorsan bomlanak, főleg oldható ezüstsókkal kapcsolatban. Kielégítő eredményeket kapunk akkor is, ha methylhydrasinnitrátot symmetriás és asymmetriás dymethyl-hydrasinnitrátot, ethylhydrasinnitrátot, symmetriás és asymetriás hyrasinnitrátot használunk hydrasinnátrát helyett. Ezeket a sókot oly arányban használjuk, mely chemiailag egyenértékű a hydrasinnátrátnak, a fönt ismertetett módon kiszámított arányával. Az ezüst és hydrasin oldható sóit vagy származékait vagy száraz állapotban használjuk ós raktározzuk, még pedig laza por vagy sajtolt tabletták alakjában: emellett a két só vagy el van különítve >5 egymástól, vagy pedig a kívánt arányban van egymással összekeverve, úgyhogy a sensibilizátor előállítása céljából csupán a szükséges vízmennyiséget kell hozzáadnunk. A szaraz sókat vagy tablettákat a szükséges vízmennyiségben feloldjuk, 60 amikor is oly sensibilizáló oldatot kapunk, mely K'%-tól a telítésig terjedő mennyiségben tartalmazza ezeket a sókat. így pl. egy 2 g. ezüstnitrátot és 2 g. hydrasinnitrátot tartalmazó táblát 46 cm3 vízben ol- 65 dunk fel, amikor is a kapott oldat a két só mindegyikének 4%-át tartalmazza. Bármely redukáló, oxydáló és alkalikus vagy sulfitvegyületektől ment vizabsorbeáló felületen használható fotográfiai 70 reprodukciókat létesíthetünk, föltéve, hogy a felület csekély halogensó, pl. nátriumklorid- vagy bromid-nyomokat tartalmaz, A rendes kereskedelmi forgalom tárgyát alkotó papiros, pl. az író-, rajz- vagy író- 75 géppapiros rendesen csekély mennyiségű halogensót tartalmaz. Ezeket a papirosokat a sensibilizáló oldat fölrakása előtt, célszerűen valamely halogensót, pl. natriumkloridet vagy kaliumbromidet 1/10— 80 l-súly%-ig terjedő mennyiségben tartalmazó oldattal benedvesítjük, vagy ezen oldatba mártjuk és azután megszárítjuk. Textilgyártmányokat, gipszet, vagy más felületeket szintén gyönge, sós oldattal 85 kezelünk, mielőtt sensibilizáló oldattal vonnók be őket. Az anyagban megkívánt halogensó nyom oly csekély, hogy papíros esetén már annak gyártásakor hozzáadható és semmiképpen sem zavarja a papi- 90 ros rendes használatát. Fotográfiai képek ily módon nem csupán papírosra, hártyapapírosra és textilgyártmányokra, hanem kazeinnel, gelatinnel vagy albuminnal bevont üvegre, porcellánra, gipszre, stb. is 95 másolhatók. A találmány szerinti sensibilizáló oldatot a fényérzékennyé teendő felületre fölrakjuk ós a levegőn száradni engedjük, vagy pedig, a szárítást, szükség esetén, 100 gyenge melegítéssel elősegítjük. A bevonást és szárítást a bromid- és gázfénypapirosoknál használt tompa, célszerűen sárga ú. n. „biztonsági" fényiben foganatosítjuk. Az ily módon kezelt anyagra 105 kétféleképpen másolhatjuk a fényképeket, még pedig: A. felületet ugyanúgy exponáljuk, mint a már ismert önszíneződő papírosokat vagy pedig csupán rövid ideig exponálunk, úgyhogy a legsötétebb no árnyékok éppen csak homályosan láthatók; ezután előhívunk és fixálunk. Az első módszernél már most a képet napfényben vagy elektromos ívfényben negatívról másoljuk, míg a másolat sokkal sötétebb 115 árnyalatú a kész másolatnak megkívánt árnyalatánál (amint ez az önszíneződő papírosoknál szokásos) azután a képet
