89519. lajstromszámú szabadalom • Ugróhát iratfedelekhez és betétes könyvtáblához és eljárás előállítására
Megjelent 19,30. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABAD TM SZABADALMI LEÍRÁS 89519. SZÁM. — IXa/b. OSZTÁLY. Ugróhát iratfedelekhez és betétes könyvtáblához és eljárás előállítására. Dr. Moiret Gusztáv gyárigazgató Budapest. A bejelentés napja 1924. évi október hó 22-ike. Laza lapoknak, mint feljegyzésre szánt zsebkönyvlapoknak, leveleknek, iratoknak, stb., lyukasztás nélküli összefogására szolgáló, ugróhátú fedelek (mappák), 5 tudvalevőleg, úgy kezelendők, illetőleg a beléjük helyezni szánt levelek betétele vagy kivétele céljából kinyitásuk úgy történik, hogy mindkét táblájukat, egyidejűleg, 80°-on túl, mintegy 180°-nyira 10 kifordítjuk, amikor is ugróhátuknak két szorító éle annyira eltávolodik egymástól, hogy a papiroslapok közülük kiemelhetők vagy közéjük beilleszthetők; az eddig szétfeszítve tartott táblák eleresztésé-15 vei azután az ugróhát rúgói ismét összecsapódnak és a közöttük levő leveleket szorosan tartják. Az ilyen iratfedelekben levő lapok azután könyv módjára használhatók. 20 Az ilyen ugróhátak készítésére eddig ismert eljárás abban áll, hogy a célszerűen körcikk keresztmetszetű faidomra első sorban vásznat borítanak, ezután erre megfelelő számú, kengyelalakú, 25 lapos rúgót csíptetnek, a rúgók két végére, két oldalt, bő, árkos bádoglécet húznak, majd e léceket összelapítják, ezután egy második vásznat borítanak a hátra, illetve az előbbi vászonborításra és rú-80 gókra és ezekhez ragasztják, amely második vászon eltakarja az említett léceket, esetleg e második vászon széleit a bádoglécek alá dugják, végül az egészre kéregpapirosborítást ragasztanak, amiután a 35 könyvtáblát az első vászon kiálló két szélére ragasztják. Ez eljárással készült ngróhát hátránya, hogy két vászonréteg kell hozzá, amelyek összeragasztását a köztük lévő rúgók bizonytalanná teszik; 40 a könyvtábláknak széleit egészen közel kell a bádogléchez hozni, mert különben a hát teljes szétfeszítése nem lehetséges; a hát bősége emellett nem használható ki teljesen, szétfeszítésnél a felső (zárt táblánál külső) vászon összenyomásra, az 45 alsó (belső) pedig húzásra, illetve szakításra van igénybe véve, ennekfolytán az egymáshoz ragasztott két vászonréteg egymáson elcsúszni igyekszik és ezáltal a ragasztást meglazítja, amit, mint már 50 említve volt, a közöttük lévő rúgók is előmozdítanak; végül a fedél nem nyitható teljesen ki, felnyitott fedél nem fekszik fel az asztallapra. A találmánybeli ugróhátnál az említett 55 hátrányok nincsenek meg, emellett meg külön új előnyei vannak. A találmány lényege abban áll, hogy miután az ismert eljárásoknál alkalmazott faidomra a vásznat ráborítottuk, a 60 rúgókat rácsiptettük és a rúgók két széleire az árkos bádoglécet ráhúztuk, a bádoglécek összelapítása előtt a vászonra két oldalt egy-egy kéregpapirosból való keskeny lécet ragasztunk, amelyeket 65 azután a bádogléc árkába betolunk és ezután lapítjuk ezeket össze, majd a kéregpapirosléc hosszában az egész szerkezetet, mind a két oldalon, szegecsekkel összefűzzük. Ennek megtörténte után, az is- 70 mert eljáráshoz hasonlóan, a hátra kéregpapiros-réteget borítunk és a könyvtáblákat a faidomra hajtott vászon két kiálló szélére ragasztjuk. Amint a fentebbiekből kitűnik, az új 75 ugróhát illetve az előállítására szolgáló eljárás előnyei, hogy az egyik vászonréteget (az ismert eljárásnál a másodikat) itt megtakarítjuk; a táblák széleit nem kell oly közel hozni a bádoglécekhez, mint 80
