89422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás króm lecsapolására

(Cr") (0H-) _ Cr (OH) — egyensúlyban való nagyságától függ. Minél savanyúbb a fürdő, vagyis minél kevesebb OH-—2 ionok vannak jelen, an-5 nál kevésbbé mutat a fürdő hajlamot a hidroxidképződésre. Azonban a kétértékű fokozat csak hidroxidok alakjába,n mutat némi állandóságot, minthogy a kétértékű szabad ion már gyengén savanyú oldat-10 ban a Cr-- + 2H- 2 Cr-- - + H2 folyamat szerint gyorsan oxidálódik. Minél savanyúbb tehát az oldiat, annál kisebb lesz adott áramsűrűség mellett a két-15 értékű ionok létképessége és a fém termelési hányada, amennyiben az egyáltalában ki nem marad. A hőmérséklet emelkedése ugyanebben az érteleimben hat. Igaz ugyan, hogy a hidroxid növekedő hőmér-20 séklettel erősebbein disszociál, úgy hogy kétértékű ionok jelen volnának ugyan, azonban az oxidációs folyamat sebessége növekedő hőmérséklettel még nagyobb mértékében fokozódik, úgy hogy savtar 25 taiom és hőmérséikletnövekedés egyformán oxidáló hatást fejtenek ki. Ha már rnost a katódán olyan krómot akarunk kapni, amely teljesen oxidmentes és ebben a tekintetben kielégíti a követelmények egyik 30 részét erősfényű csapadék képződése szempontjából, úgy az előadottak utáin vagy a savanyítást kell annyira vinni, hogy hidroxidok már éppen nem képződhetnek, vagy pedig a hőmérsékletet kell megfele-35 lően fokozni. Minthogy azonban mindkét módszerrel az oldat oxidációja jár, ennélfogva a íém leválasztására nagyobb redukáló munka vagyis nagyobb áramsűrűség szükséges, mint előbb. Ekkor azonban 40 könnyen fellép az a hátrány, hogy a csapadék teljesen oxidmentes ugyan, de az egyidejűleg mutatkozó erős hidrogénfejlődés következtében porszerű, valamint az a jelenség, hogy a már észrevehető áiraim-45 meleg folytán szűk fürdőknél további önoxidáció lép fel a hőemelkedés következtében, amely isimét az áramsűrűség további fokozását teszi szükségessé és ezzel a fürdőt csakhamar teljesein használba-50 tatlanná teszi. Ennek következtében szükséges, hogy a fürdőt már kezdettől fogva lehetőleg nagy redukálási fokon tartsuk és ajánlatos ezért olyan fürdők alkalmazása, amelyek lényegükben a króm két-65 és háromértékű oxidjaiból áillianak és krómsavat vagy kromátokat egyáltalában nem vagy csak csekély mennyiségekiben tartalmaznak. Bár a felmelegedés és savanyítás egyaránt oxidáló hatást gyakorolnak a für- 60 dőre, a két müvelet által előidézett hatások között mégis lényeges különbség van és pedig az, hogy magasabb hőmérsékleten (észrevehetőm már 30°-on) a fémesí rák lerakodása már feltűnő módon szabá- 65 lyosan és egyenletesen megy végbe, úgy hogy a csapadék nemcsak oxidmentes, hanem egyúttal tükröző és fényes. Ez nyilvánvalóan összefügg az egyidejűleg végbemenő hidrogénfejlődés módjával, 70 amely magasabb hőmérsékleten éis nem tű In agy áramsűrűség mellett nagyobb és már nem olyan finom buborékokban távozik, mint szobahőmérsékleten. Csak az áramsűrűségnek további növelése eseté 75 ben válik a hidragénifejlődés olyan élénkké, hogy ekkor a fémcsapadék ismét' porszem lesz. A hőmérsékletnek ezen növelése azonban határokhoz van kötve, amely határokat az szabja meg, hogy fel- 80 melegedésnél a fürdő, mint már említet tűk, felfelé oxidálódik és így, hogy egyáltalában fémkiválást kapjunk, mindig újból nagyobb áramsűrűségek szükségesek, amelyek vagy gátolják a fém egyen- 85 letes kiválását, vagy pedig az áraimmeleg következtében az oldatot mindig tovább oxidálják felfelé, úgy hogy a fürdő rövid idő múlva teljesen megromlik. Ennélfogva célszerűen nem megyünk a hőmér- 90 séklettel 50° fölé és erre annál kevésbbé van szükség, minél nagyobb a fürdő redukciófoka és minél kisebb annak eredeti savanyúsága, amely utóbbit azonban már kezdettől fogva olyan erősre kell meg- 95 szabnunk, hogy a hőmérséklet növekedésével előidézett savanyodás elegendő legyen a hidroxidéi elbontására. Kitűnt, hogy az olyan megsavanyítás, amelynél a fürdő 0.8—1.2% szabad kén- 100 savat tartalmaz, a fürdő aciditásának optimuma. Nagyobb százalékos szabad sa.vtartalom azokat az áramsűrű s é g eke t. amelyek fém csapadék létesítéséhez szükségesek. már annyira növelik, hogy hő- 105 emelkedés okozta továbbmenő önoxidáció veszélye áll be. Csekélyebb mértékű megsavanyítás szürke csapadék előállítása szempontjából célszerű ugyan, de fényes csapadék létesülésére káros. 110 Tökéletesen erősféhyű csapadékok előállításának feltételei tehát először a fürdőnek olyan redukciófoka, hogy az a katóda környezetében a króm 2. és 3. végy-