89391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkálisók kitermelésére

— 2 -tudvalevőleg „chilisalétrom" név alatt az egész világnak juttatta. Ezután 1922-ben az elzászi káliumsókkal kezdtünk foglalkozni. E kérdés igen 5 fontos a világháború folytán nagy gazdasági hátrányban lévő nemzetek mezőgazdaságának és közgazdasági talpraállításának szempontjából. Ily vegyi trágyák révén a földből óriási összegekre rúgó éven-10 kénti hozam érhető el, ami hozzájárul az egyes államok felvirágoztatásához. A következőkben a természetes szódának 98%-ig való kezelését ismertetjük, akár oldatban, bizonyos vidékek tavaiban 15 lévő, akár a lagunákban gyűjtött sók állapotában nyert, nagyszámú maradékokkal vagy mindenféle mállási termékekkel kevert természetes szódáról van szó; mindenekelőtt pedig a „tequesquite" kezelését. 20 mely száraz állapotban a következő öszszetótelt mutatja: 32% nátriumklorid, 32% karbonátot ós sesquikarbonát, 33% szulfát, míg a fennmaradó rész oldhatatlan anyagokból áll. 25 Az ammonik-szóda gyártási eljárását ismerő szakértő első pillanatra azon kérdés előtt állana, vájjon nem oly nyersanyaggal áll-e itt szemben, mely a nátriumkloridot valamennyi eddigi termelés-30 nél olcsóbban szolgáltatná. Az összegyűjtött szódánál kifizetődnék a nyersanyagnak Európába való szállítási költsége, ami lehetővé tenné a nátriumkarbonát gyártását oly országokban, melyek a nátrium-35 kloridot nélkülözik vagy csak magas áron tudják beszerezni. Azonban a nátriumklorid elszigetelésére irányuló számos kísérlet azt mutatta, hogy ez az út nem követendő. 40 Egyéb kísérletek valamivel kedvezőbbeknek mutatkoztak. A tudományos eredmények a Gay-Lussac-féle táblázat alapján, bizonyos sók oldhatósági görbéi nyomán a laboratóriumban megvalósítható 45 számos kísérletre hívták fel figyelmünket, azonban még igen sok teendő volt hátra az eljárás gyakorlati megoldásának megtalálásához. Miután ez irányban minden lehető 50 kísérletet elvégeztünk, nem törődve a hulladékokkal, a szekunder reakciókkal, a csekély hozammal, kisfokú szóda kitermelésével, — ezen sók 28° Bé oldatának közvetlen kezelésére tértünk át, az ammo-55 niákos eljárás szerint, melyet a Montferrand-i üzemben gyakoroltunk. Ekkor síz sl meglepő eredmény mutatkozott, hogy szénsavval való kavarás első félórája után oly bikarbonátcsapadékot találtunk, mely semmiképpen sem állott 60 arányban a nátriumklorid mennyiségével. Valóban ennek 2

/s része nátriumbikarbonátot adott, azonban a szóda és a sesquikarbonát szintén bikarbonáttá alakult át és pedig, mint az elmélet is mu- 65 tatja, minden nehézség nélkül, egyéb sók jelenléte dacára. Az irodalmi kutatások azután azt mutatták, hogy a nátriumszuliat, a Garrey-, Gaskell- és Hurter-féle eljárásnak megfelelően, ugyancsak nát- 70 riumkarbonáttá alakul át. Ekként bizonyságot nyertünk egy igen fontos irányban, t. i. annak lehetőségében, hogy részben nátriumkloridot tartalmazó összetett nyers anyagból kiindulva 75 nátriumkarbonátot állíthatunk elő. Ed digelé ez iparban csak más anyaggal nem kevert nyersanyagot, mint pld. nátriumkloridot használtak és attól tartottak, hogy a másodrendű reakcióknál, a gyártás 80 folyamán bonyodalmak lépnek fel. A következőkben a annnoniák-szódaipar első átalakulását tárgyaljuk: Kísérleti eredményeink ezen stádiumában az eddigiektől eltérő oly eljárást tűz- 85 tünk ki célul, melynek segélyével a szóda ammóniák nélkül gyártható. Kestner (a Lille-i hírneves feltaláló és a „Chinie et Industrie" című folyóirat alapítója) az 1914—15.-i magánmérnöki kon- 90 gresszus alkalmával kijelentette, hogy ily eljárás a szódaiparban valóságos forradalmat jelentene. Mindazonáltal a pénzügyi körök az ipar haladásának nagy kárára, az eddigi eljárás anyagi sikerei- 95 nek birtokában lévő gyárosok által megfélemlítve, semmiféle áldozatot nem mertek hozni. 1905-ben már határozott módon kezeltem dus szénsavval mexikói természetes 100 sóknak 28° Bé oldatát s így a sesquikarbonátra, nem pedig a nátriumkloridra, sem a nátriumszulfátra gyakoroltunk behatást, amint azt De Walque igazolta is. Nátriumkarbonát képződött, de nát- 105 riumkloriddal és nátriumszulfáttal impregnált állapotban; e sók a kezelésnél közömbösek maradtak és nem okozták a legcsekélyebb szekunder reakciókat sem. Ez a jelenség igen előnyösnek bizonyult 110 a káliumsókra vonatkozó kutatásainknál, amint azt később ismertetjük. Már most a bikarbonátnak ezen, a tisztasági fokát csökkentő, idegen anyagoktól való megszabadítása volt hátra. 115 Visszatérve a Gay-Lussac-féle görbe-