89389. lajstromszámú szabadalom • Esőztető berendezés növényzet számára

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89389. SZÁM. — X/h. OSZTÁLY. Esőztető berendezés növényzet számára. Butz András mérnök Klagenfurt. A bejelentés napja 1924. évi március hó 18-ika. Ausztriai elsőbbsége 1923. évi március hó 20-ika. Nagy ideje már annak, hogy a növényzet esőztetésére áttértek. Erre a célra a vizet általában helytállóan lefektetett fővezetéken keresztül vezették az esőztetendő te-5 rülethez és itt átrakható, ú. n. mozgó vezetékek segélyével elosztották és azután szétfecskendezték. Erre a célra egy csőrendszer szolgál, melynek csövei a nyomás alatt álló vizet részint közvetlenül a csö-10 veken alkalmazott nyílásokon, részint fúvókákon keresztül egy meghatározott területre meghatározott időn át esőszerűen hullatták. Ha a kifecskendezett vízmennyiség egy meghatározott esőmagasságnak fe-15 lelt meg, akkor a csőrendszert, — mit rendszerint esőztetőnek neveznek — egy meghatározott darabbal eltolták és az esőztetést új felület felett folytatták. Ezt a műveletet mindaddig ismételték, míg az egész 20 terület meg nem öntöztetett. Ha nem beépített vagyis helytálló berendezéssel állunk szemben, akkor az esőztetőket helyzetváltoztatáskor vagy több részre szedjük szét, ezeket az új helyre 25 hordjuk és újból összeszereljük, vagy pedig az esőztetők vagy ennek részei kocsira vannak szerelve, melyet tovamozgatunk. Mindkét esetben elkerülhetetlen az időveszteség és a mi még súlyosabban esik a latba, 80 az ültetvényben okozott kár. Jelen találmány tárgya már most ezen időveszteségnek és még inkább az okozható károknak elkerülését célozza. E mellett még azt az előnyt is nyerjük, hogy az esőz-35 tető tetszés szerinti magasságban rendezhető el, miáltal terep- és egyéb akadályok könnyen leküzdhetők, azonfelül pedig megfelelő magasság választásával a víz finoman szétosztott állapotban jut a földre, a szóródás nagyobb lesz és ennélfogva az 40 egyes állások ritkábban változtatandók. A vízhozzávezetés, beleértve a mezőn elhelyezett és átrakható vezetékeket, az eddig szokásos rendszerrel megegyezően történhetik. Az átrakható mezei vezetékből azon- 45 ban a vizet a jelen találmány értelmében (b) esőztetőcsőbe vezetjük, mely pl. görgők segélyével, kifeszített huzalon vagy drótkötélen mozog vagy fixen épített berendezésnél síneken gördülhet. Ezen célból a fő- 50 vezeték mentén helytálló vagy átrakható (d) tartókat állítunk fel és ezekkel szemben ugyancsak ilyeneket. Ezek a tartók (c) huzalok vagy drótkötelek feszítésére és tartására szolgálnak, mely huzalokon a 55 görgőkkel ellátott (b) esőztetőcső mozog. Ha hosszabb földdarabot kell esőztetni, akkor a drótköteleket közbenső tartókkal támasztjuk alá. A munkafolyamat a következő módon 60 megy végbe: Ha a mezei (a) vezetéket és a (d) huzaltartókat elhelyeztük, a (b) esőztetőcsövet az első állásba hozzuk és ebben rögzítjük, nevezetesen egy szájcső vagy tömlő 65 segélyével az (a) vezetékkel kötjük öszsze, majd egy a rajzon fel nem tüntetett csap vagy szelep nyitása révén a nyomás alatt álló vizet a (b) esőztetőcsőbe bocsátjuk. Evvel kezdetét veszi az első földdarabnak 70 esőztetése. Egy bizonyos idő múlva a vízhozzávezetést elzárjuk, az összekötőtömlőt leszereljük, az esőztetőcsövet a második állásba toljuk, a mezei vezetékkel való kapcsolatot helyreállítjuk és az elzáró- 75 szervet a második földdarab esőztetésére