89357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés láncrostélyra táplált szilárd fűtőanyagok elégetésére

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZAMADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89357. SZÁM. ü/c. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés láncrostélyra táplált szilárd fűtőanyagok elégetésére. Szűcs Gyula és Knoll Gusztáv mérnökök Budapest. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 14-ike. Láncrostélyon nem tudunk eltüzelni silány fűtőanyagot, pl. lignitet, mert az rendes menetsebességeknél sem meg nem gyullad, sem el nem gázosodik, sem pedig 5 nem ég ki. További gátló körülményt képez az, hogy a jó szenekhez való láncrostély felülete még a legideálisabb tüzelési feltételek mellett is sokkal kisebb, semhogy az üzemi teljesítmény lényeges vesz-0 tőségeket ne szenvedne silány fűtőanyagoknál, amikből aránylag igen nagy mennyiségeket kell eltüzelnünk. Jelen találmánynak az a fő célja, hogy ezen hátrányokat kiküszöbölje. 5 A találmány alapvető eljárása lényegileg abban áll, hogy a láncrostélyra táplált szilárd fűtőanyag tűztéri, közvetlen mechanikus szállítását a fűtőanyag égőfolyamatának valamely bevezető, ill. köz-0 benső szakában fejezzük be, az így előégetett fűtőanyagot ezután folytatólag siilyesztőpályára menesztjük, ott generátor^ szerű rétegmagasságba torlasztjuk és elgázosodásáig, ill. kiégéséig időztetjük, a 5 generátorszerű időztetőszakaszban termelt gázokat pedig, az itteni fűtőanyagrétegen fölfelé, az előégetéstermékével közös lángtérbe vezetjük. Közömbös, hogy természetes vagy mes-0 terséges huzattal dolgozunk-e, azonban lényeges, hogy a tüzelés menetét egy aktív és és egy passzív szakaszra osztjuk. Az előbbiben munkakifejtéssel szállítjuk a fűtőanyagot, az utóbbiban pedig hely-5 zeti energiájának adjuk át azt. Az első szakaszban csupán a tüzelés bevezető fázisait végezzük, mint pl. előmelegítés, szárítás, meggyújtás, kigázosítás és kezdő gázosítás. A második szakaszban azután 0 a már meggyújtott, sőt javában izzó, gázosodó és kokszosodó fűtőanyagnak generátorszerű teljes elgázosodására, ill. kiégésére nyujtunk módot. A találmány szerinti két szakasz minden tekintetben szervesen kiegészíti egy- 45 mást. Az első szakasz nagyjából a gyulladásig s az égés kezdetéig terjed és egyrészt több-kevesebb égésterméket, másrészt izzó, az el gázosodáshoz kiválóan alkalmas, előégetett fűtőanyagot szolgáltat, 50 de salak itt még nem képződik. A második szakasz azután a teljes, végleges elgázosodásig, ill. kiégésig terjed és egyrészt generátorgázokat, másrészt tüzelésmaradványokat vagyis salakot és hamut 55 szolgáltat. Az első szakaszban a fűtőanyagot a láncrostélyon szétterítjük, ami az előmelegítést, szárítást, meggyújtást stb. megkönnyíti. A második szakaszban a fűtőanyagot némi- 60 leg készletbe gyüjtjiik és kellő rétegvastagságba torlaszoljuk, ami viszont generátorszerű üzemet tesz lehetővé. A két szakasz közötti összefüggésből következik, hogy az akna töltőtere legalább is közel 65 egyenlő legyen az elébe kapcsolt láncrostély közönséges töltőterének egy harmadával, az aknának saját rostélyfelülete pedig legalább is közel egyenlő legyen a láncrostély felület egy negyedével. A kér 70 szakasznak egymásra gyakorolt kölcsönhatása folytán a láncrostély működésbelileg jóformán az akna etetőkészülékévé válik, az akna pedig koksztöltésszerű generátor gyanánt dolgozik, noha nyers 75 szénnel tüzelünk. A találmány szerint a láncrostélynak ezt követő generátorral való párosítása a kombináció mindkét tagjának teljesítményét fokozza. U. i. a láncrostély, stb., 80