89343. lajstromszámú szabadalom • Villamos vezeték-hálózat
tokhoz haránt kapcsolt impedanciával; vagyis azonos a vonalvezeték bármely két pontjához haránt kapcsolt jellegzetes impedanciával. Természetes, hogy a, jel-5 legzetes impedancia fizikai értelme számára feltételezzük, hogy a vonalvezeték jobb irányban végtelen. Egyenes átvivő vonalvezeték esetén az 1. ábrában a Ji mennyiséggel kifejezett 10 sorozatos impedancia határozottabban a 2. ábra szerint az R + ipL kifejezéssel fejezhető ki, ahol R a vonalvezeték sorozatos ellenállása és L annak induktanciája hosszegységenként. Hasonlóképpen 15 az 1. ábrában J2 -vel jelölt mellékáramkörű impedancia az T — mellékáramkörű admittanciának felel meg, amely a 2. ábra szerint G + ipC, ahol G a vonalvezeték elosztott mellékáram-20 körű konduktanciája és C az elosztott mellékáramkörű kapacitás a vonalvezeték egységeként. Megfelelően a hálózat elemei is a 2. ábrában határozottabb értékeket kapnak, amelyeket a rajzon a mel-25 léjük írt jelzések szemléltetnek. Tegyük fel, hogy hosszú átvivő vonalvezeték közbenső pontjában bizonyos készüléket, például relét kívánunk beiktatni és hogy ez a jellegzetes impedancia meg-30 változtatása és a visszaverődés okozta szabálytalanság nélkül legyen lehetséges. Ezen cél elérése végett a 3. ábrában feltüntetett hálózatot használjuk. Az a készülék, például relé, amelyet a vonalveze-35 tékbe iktatni kívánunk, (x) betűvel van megjelölve. Ezen készüléknek két egyenlő része van, amelyek a vonalvezeték két oldalához képest azonos módon vannak elrendezve, úgy hogy a vonalvezeték egyen-40 súlyi állapota megmarad. Tegyük fel, hogy az (x) készülék két részének együttes impedanciája j, akkor a vonal vezeték mindenik oldalában fekvő rész impedanciája j/2. Vegyük fel továbbá, hogy az 45 (x) készülék ellenállási összetevőjének viszonya a R ellenálásához nagyobb, mint induktanciaösszetevőjének viszonya L önindukcióhoz. A j/2 induktanciának a vor'alvezeték mindenik oldalához való hoz-50 záadása útján az (a) és (c) pontok között az impedancia oly módon állítható be, hogy annak R + ipL értékhez való viszonya valós szám, amely n/2 legyen. Minthogy az n tényező ismeretes, úgy egy-55 szerre következik, hogy a hálózat párhuzamos kapcsolású vagyis mellékáramkörű elemei az 1. és 2. ábra kapcsán kifejtett alapelvek értelmében ismeretesek és így a 3. ábrában feltüntetett hálózat teljesen meg van határozva, amint azt az alkat- 60 részek mellé írt jelzések mutatják. Ily módon tehát lehetségessé válik az (x) betűvel megjelölt készülék beiktatása anélkül, hogy a vonalvezeték átvivő tulajdonságai befolyásolást szenvednének. 65 Világos, hogy ha a beiktatandó készülék induktanciája túlnagy, akkor kizárólag ellenállás kapcsolható avval sorozatosan. Ha viszont a készüléknek kapacitási rekatanciája van, akkor az a hálózat mel- 70 lékáramkörű ágai közül az egyikbe vagy mindkettőbe iktatható. Ezek után áttérünk annak fejtegetésére, hogy mily módon mutathatók ki a találmány tárgyát tevő hálózat előnyös 75 tulajdonságai. Ismeretes az elméletből, hogy véges vonalvezeték jellegzetes impedanciája azon mérési eredmények geometriai középértéke, amelyeket oly módon kapunk, hogy 80 az impedanciát a vonalvezeték egyik végén egyszer a vonalvezeték ellenkező végének nyitott állapotában és másodszor annak rövidre zárt állapotában mérjük meg. Például a 4. ábrában, ha az (a) és 85 (b) pontok között az impedanciát megmérjük, amikor az (S) kapcsoló először nyitva van és azután amikor zárva van, úgy a jellegzetes impedancia ezen két eredmény geometriai középértékével 90 egyenlő. Ez nem csak egyenes vonalvezetékekre vonatkozólag érvényes, hanem bármely olyan művonalvezeték esetén is, amelynek azonos visszatérő szakaszai vannak. Hasonló módon adott szorítóktól 95 határozatlan terjedelmű szakaszsorozatok jellegzetes impedanciája is meghatározható akképpen, hogy meghatározott számú szakaszt vagy ezek közül egyet veszünk és azután azt a két impedanciát 100 és ezek geometriai középértékét ismertetett módon meghatározzuk. Ily módon az 5. ábra szerint az (a) és (b) pontok között az impedanciát két esetben mérjük meg, először amikor az (S) 105 kapcsoló nyitott helyzetben és másodszor amikor záró helyzetben van. A két eredmény geometriai középértéke az 5. ábrában feltüntetett hálózategység jellegzetes impedanciája. 110 Az előzőkből kitűnik, hogy az 5. ábrában az (a) és (b) pontok között az impe-
