89321. lajstromszámú szabadalom • Húzó és lökőkészülék vasúti járművekhez

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jHBflL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89321. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Húzó- és lökó'készülék vasúti járművekhez. Dr. Alma Maximiiiaii központi felügyelő és Alma Carl Egon kereskedelmi tanácsos Wien. A bejelentés napja 1922. évi december hó 28-ika. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi március hó 18-ika. A találmány vasúti járművekhez való utánengedő, végigmenő húzó- és lökőkészü­lékre vonatkozik, mely a kocsi középen eltolhatóan összekötött, rúgók hatása alatt 5 álló két húzórúdfélből van összetéve. A találmány értelmében a rúgók helyt­álló csapágyakban eltolható a húzórúddal összekötött hüvelyek között oly módon vannak elrendezve, hogy a rúgók úgy a 10 húzó, mint a lökőigénybevételeknél a csap­ágyakra szorulnak. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképen vett foganatosítási alakját tün­teti fel. Az 15 1. ábra a készülék egyik felét nyugalmi helyzetében mutatja, a 2. ábra ugyanez lökőhatás befolyása alatti és a 3. ábrán húzóhatás fellépésekor elfog-20 1 alt helyzetében látható. Az (a) rész a vázlatosan feltüntetett ön­működő kocsikapcsolást (középütközőkap­csolót) vagy az azzal való összeköttetést vagy a húzóhorgot jelzi. Ezen részből in-25 dul ki a (b) húzórúd egyik fele és a (c) ütközőgerendán és a többi haránttartókon keresztül a kocsiközépig vezet, ahol a kor­látolt mértékben csúsztatható (d) összekötő­darabon eltolhatóan van elrendezve. A (b) 30 rúdfeleknek az összekötődarabban való el­tolhatósága szintén megfelelően van korlá­tozva pl. azáltal, hogy a (b) rúdféllel szi­lárdan összekötött (o) ék a (d) összekötő­darab (p, q) hosszhasítékaiban csúszik. A 35 másik (a rajz jobboldalán feltüntetett húzó­rúdfél azonos szimmetrikus elrendezést mutat. A húzórúdnak a (c) ütközőgerendán áthatoló része a húzórúd elforgásának meg­akadályozása céljából szögletes kereszt­metszetű. A húzórúd többi része körke- íq resztmetszetű lehet. A húzórúddal az (e) és (f) csapágyakban vezetett csőalakú (g), illetve (h) hüvelyek az (i), illetve (j) ékek útján szilárdan vannak összekötve. A csap­ágyak a kocsialvázon az (n) középhossz- 45 tartóra vannak erősítve. A húzórudak to­vábbi vezetékei a szükség vagy célszerű­ség szerint kerülnek alkalmazásba. A (g, h) hüvelyek belső végeire a húzó­rúdon eltolható (k), illetve (1) alátétlapok 50 támaszkodnak, melyek közé az (ni) rúgó van iktatva. Minden egyes (b) húzórúdrész célsze­rűen (a vázlatos rajzon fel nem tüntetett módon) végeiknél fogva egymáshoz illesz- 55 tett és hüvely és két ék ségélyével egymás­sal egyesített két darabból áll. Ha az (m) rúgó, a (g, h) hüvelyek, stb. a kocsiközép­hez közelebb vannak elrendezve, úgy a két húzódarab összekötése külön hüvely segé- 60 lyével történik, különben azonban ezen összeköttetésre a (g) hüvely használható fel. Ebben az esetben a (g) hüvely a hom­loktartó felé vezető irányban a rajzon lát­ható méretnél hosszabb és a két össze- 65 kötőék egyike az (i) ék. A inásik a homlok­tartóhoz közelebb fekvő (a rajzon fel nem tüntetett ék oldása által a kocsikapcsolást, illetve a húzóhorgot hordozó rövid húzó­rúddarab kicserélése könnyen foganatosít- 70 ható. Ugyanez a lehetőség természetesen az elsőnek jelzett esetben is fennáll. A nyugalmi helyzetben (1. ábra) az (m) rúgó a (k, 1) alátétlapokat úgy az (e, f) csapágyakra, mint az ezen csapágyakban 75 vezetett (g, h) hüvelyekre szorítja. Lökések felléptekor (2. ábra) a (b) rúd, valamint a (g) hüvely útján a (k) alátét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom