89309. lajstromszámú szabadalom • Csavaralakú wolframizzótest elektromos izzólámpákhoz és eljárás ezen izzótest előállítására

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 89309. SZÁM. — VlI/h. OSZTÁLY. Csavaralakú wolframizzótest elektromos izzólámpákhoz és eljárás ezen izzótest előállítására. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Giiihlampen m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1924. évi október hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1924. évi február hó 14-ike. A találmány elektromos izzólámpáknak hosszú kristályokból álló, csavarmenetalakú wolframizzótestjeire vonatkozik, melyek az ismert ilyfajta világító-5 testektől abban különböznek, hogy az izzótest ismételten csavarvonalalakban tekercselt csavartestből áll és hogy az ezen kettős csavart kitöltő kristályok kristallografiai felépítésükben nincsenek meg-10 görbítve. Az ilyen meggörbítetten hosszú kristályokból álló kettős csavarvomalalakú világítótestek előállítására szolgáló eljárás lényegileg abban áll, hogy egy wolframtestet csavarvonalalakban felteker-15 cselünk, ezt a csavart magában véve ismert módon újból csavarvonalalakban feltekercseljük és csak ezután visszük ái megfelelő hőkezelés útján a végleges kristálya lakba. 20 Különösen tömött elrendezésű világítótest előállítására ajánlották már szokásos módon mechanikai megmunkálással előállított wolframdrótnak csavarvonalalakú feltekercselés után újból csavarvonal-25 alakba való feltekercselését, úgy hogy ezáltal másodrendű csavar képződik. Aa ilyen világítótestek azonban nem terjedhettek el, mert eddig nem sikerült azokat oly módon előállítani, hogy alakjukat ál-30 landóan megtartsák. Az ilyen világítótesteknél vagy azonnal az áram bekapcsolása után erős kihajlás mutatkozott, vagy pedig azok használat közben eltorzultak Ezen hátrányok a találmány szerinti vi-85 lágítótestekkel, illetve az azok előállítására szolgáló eljárással el vannak kerülve, mert azáltal, hogy a hőkezelést csak a másodrendű csavar előállítása után végez-40 45 zük, nem csak az egész világítótestet kitöltő, meggörbítetlen kristályokat nyerünk, hanem a kettős csavart természetes rugalmasságától meg is fosztjuk. Az így kapott kettős csavaralakú világítótest alakját meglepő módon olyannyira állandóan tartja meg, hogy a világítótest eltorzulása, de annak számbavehető kihajlása is még igen hosszú égéstartam után sem mutatkozik. Az eljárás foganatosításánál gondoskodni kell arról, hogy a világítótest, mely 50 alakbeli állandóságát csak a hőkezelés által kapja meg, ne hajoljon ki már a hőkezelés alatt. Ezért célszerűen következőkép járunk el: kiindulási anyag gyanánt húzott wolframdrótot alkalmazunk, mely 55 előnyösen szokásos módon nehezen olvasztható oxidokból, pl. thoriumoxidból álló hozagot tartalmaz és melyet a rostos struktura kezdődő szétesésig folytatólagosan hevítettünk és ezután egy-két foko- 60 zatban húztunk. Ezt a drótot a szokásos módon, pl. vasból vagy sárgarézből álló magdrótra csavarvonalalakban feltekercseljük. A magdrótot ezután kihúzással vagy kimarással eltávolítjuk (így pl. 65 vasból készült magdrótot hígított kénsav, sárgarézből való magdrótot pedig hígított salétromsav segélyével). A magtól megszabadított elsőrendű csavart most hőálló anyagból, pl. wolframból álló magon másodrendű csavarrá tekercseljük fel és végeivel a maghoz erősítjük. Ezt a másodrendű csavart ezután magjával együtt messze 2000° C. fölé hevítjük, mindaddig, amíg a test rugalmasságának megszűnte 75 mellett a végleges kristályalak kifejlő-0