89304. lajstromszámú szabadalom • Erősbítő kapcsolás távbeszélő vezetékekhez

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. HASYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI Bütősift SZABADALMI LEÍRÁS 89304. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Erősbítő kapcsolás távbeszélő vezetékekhez. Siemens & Halske A.-G. Berlin-Siemensstaüt. A bejelentés napja 1924.évi szeptember hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi szeptember hó 14-ike. Léteznek már olyan erősbítőkapcsolá­sok, melyeknél az átvivők szelektivitását, valamennyi, a beszéd megérthetéséliez szükséges frekvencia lehetőleg egyenletes 5 erősbödésének elérése céljából, pótlólagos csillapító beiktatásával csökkentik. Pótló­lagos csillapítóeszköz gyanánt ekkor mel­lékzáró impedanciát kapcsoltak párhuza­mosan egy transformátortekerccsel, mely 10 ily módon Ohm-féle ellenállásnak, ön­indukciónak és kapacitásnak egymásután való kapcsolásából áll. Az ilyen kapcsolás működési módjának megvilágítására a rajz 1. ábrájára uta-15 lünk. Itt (A)-val a vezeték erősbítőgörbéje és (B)-vel annak csillapítási görbéje van jelölve. Az abscissák az (w) körfrekven­ciákat jelentik, míg az ordináták, a (B) csillapító görbe tekintetében a (b) csilla-20 pítási fokot, az (A) erősbítő görbe tekin­tetében a (v) csillapítási fokot, az (A) erős­bítő görbe tekintetében pedig a (v) erősbí­lési fokot adják meg. A két pontvonal­kázott függélyes egyenes ama frekvenciák 25 területét határolja, melyek a beszédátvitel szempontjából fontosak. Ha pl. az erősbí­tés éppen meg kell, hogy szüntesse a veze­ték csillapítását, akkor az erősbítő görbét úgy választjuk meg, hogy az két olyan 30 pontban messe a csillapítási görbét, mely a beszéd megérthetéséhez szükséges frek­venciaterületnek határain kívül fekszik. E két pont egyike mélyebben fekszik, mint a legalacsonyabb frekvencia, mely-85 nek jő átvitelét kívánjuk, a másik pedig magasabban, mint a legmagasabb, jól át­viendő frekvencia. Ha a (K) Ohm-féle ellenállást, a 2. ábra szerint, magában, párhuzamosan kapcsol-40 juk a be- vagy ki járati átvivőcsévék egyi­kével, pl. a bejárati átvivőcséve sekundár tekercsével, akkor az orősbítőgörbe ellapo­sodik és egészben lejebb száll, úgy, hogy pl. a 2—2 helyzetet foglalja el, melyben csak kis területen át halad a csillapítási 45 görbe mentén. Ha ellenben egy transfor­mátortekerccsel párhuzamosan mellékzáró ellenállást kapcsolunk be, mely a (K) Ohm-féle ellenállásnak, az (L) öninduk­ciónak és a (C) kapacitásnak egymásután 50 való kapcsolásából áll, és az (L) és (C) értékeket úgy szabjuk meg, hogy annál a frekvenciánál, melyre az erősbítésnek a legnagyobb csökkenését kívánjuk, rezo­nancia legyen jelen, ami a határfrekven- 55 ciák közt a középen fekvő frekvencia esetében általában előfordul, akkor a csil­lapító ellenállás erre a frekvenciára a leg­kisebb, ellenben az ennél magasabban és mélyebben fekvő frekvenciákra nagyobb <50 lesz. Ekkor körülbelül az 1. ábra 3—3 gör­béjének megfelelően haladó görbét kapunk. A magasabb frekvenciák emelkedése azon­ban még nem elegendő. A találmány már most abban áll, hogy 65 az (L) önindukcióval még egy (C') kon­denzátort is kapcsolunk párhuzamosan (2. ábra), melyet úgy méretezünk, hogy az azokra a frekvenciákra, melyek a szük­séges beszédfrekvenciaterületén a legma- 70 gasabb frekvencia közelében vagy ennél is magasabban feküsznek, az (L) öninduk­cióval rezonanciában legyen, úgy, hogy ezen frekvenciára az ellenállás igen nagy, azaz csillapítóhatása igen kicsi lesz. 75 Ekkor az ercsbítőgörbének az 1. ábra 4—4 görbéjének megfelelő mérete van, mely a kívánt frekvenciaterületen jól megegyezik a csillapítógörbével. Könnyebb megérthetés céljából a követ- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom