89238. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémeknek elektromos úton való leülepítésére

beáló edényekből áll, melyeken keresztül elektrolitot oirkuláltatunk egy (f) szi­vattyú segélyével.. Az (e) rekuperátorral kapcsolatban egy (g) elágaztató cső van 5 elrendezve, úgyhogy a rekuperátorokat elhagyó elektrolit nem kénytelen egész mennyiségében beömleni a (c) szűrőké­szülékbe, hanem visszatérhet a (h) edénybe, melyből az (f) szivattyú táplál-10 tátik. A (g) elágaztató cső alján egy sza­bályozhatóan terhelt (1) szelep van el­rendezve és ez a szelep csak akkor nyílik meg, ha előre meghatározott folyadék­oszlop van felette. Ezekkel az eszközökkel i5 biztosítva van, hogy a (g) elágaztatócső telve marad elektrolittal és csak akkor­következik be a szelep megnyílása, ha a nyomó folyadékoszlop a rekuperátorok­ban annak következtében nő, hogy az 20 elektrolit az (i) szellőztető csőben felszáll, midőn a (c) szűrőhöz haladó elektrolit­mennyiség kisebb, mint az, melyet az (f) szivattyú beszorított a rekuperátorokba. Ez akkor fordul elő, ha a leülepítő kádak 25 vagy cellák közül egy vagy több ki van iktatva az üzemből. Látható tehát, hogy több elektrolizáló káddal, melyeket az egyetlen (c) szűrő és rekuperátorok soro­zata táplál akkor, ha egy vagy több ká-30 dat működésen kívül helyezünk, bár az elektrolit egész mennyisége cirkulálható a rekuperátorokon keresztül, az elektro­litnak csak egy része mehet keresztül a szűrőn, hogy a működésben lévő kád 35 vagy kádak szükségletét fedezze. Meg­jegyzendő, hogy csak az az elektrolit szü­retik meg, mely az elektrolizáló készü­lékbe jut be és így a szűrőktől is megkí­vánt teljesítmény mindig arányos a min-40 denkori elektromos leülepítéssel. A fent említett elrendezés független vagy pótló­lagos (kiegészítő) cirkulációt létesít a re­kuperátorokban anélkül, hogy a cirkulá­ció a szűrőkön keresztül menne végbe. 45 A (c) szűrő bármilyen szokásos alakú lehet. Célszerűen több szakaszból építhet­jük azt fel, melyek keretekből állhatnak reájuk erősített, lapalakú szűrőanyaggal. . Az elektrolit mindegyik szakasz vagy ke-50 ret belső oldala felől annak küldő oldala felé halad, úgyhogy azok mindegyike egy­egy független egységet képez. Az elektro­lit (j)-nél lép be a szűrőbe és (k)-nál hagyja azt el. Ha a beömlési csőiben lévő 55 .(m) szelepet elzárjuk, épp így az (n) sze­lepet is és az (o) és (p) szelepeket meg­nyitjuk, akkor a szűrőn át az áramlás iránya megfordítható, hogy a szűrőkö­zegről az üledékeket eltávolítsuk és a (p) iszaposapon keresztül kivezessük. 60 Némely esetben, főleg vas esetében, fontos, hogy a (q) katóda (2. ábra) külö­nösen gondosan védve legyen az apró szi­lárd részecskéktől, főleg a széntől: < Ezért a gondosan megszűrt elektrolitot úgy cir- 65 kuláltatjuk, hogy az (a) és (b) cellákban az (r) kaitódakamrából folytonosan az (s) anódakamrába folyni igyekezzék, úgy hogy a ka-tódához vezetett részecskék^ ne ülepedhessenek lazán le az anódiakamrá- 70 ban. Mindegyik elektrolizáló vagy leülepítő kád egy (t) edényből áll (2. és 3. ábra), melynek fenekén egy (u) elektrolitbeve-Ketfí nyílása van. Az edény fenekéből ezen 75 nyílás körül egy hengeres (v) diafragma nyúlik felfelé, hogy a katóda kamrát ké­pezze, mimellett a katóda egy (CL) henger­ből vagy tövisből áll, mely függélyes ten­gely körül foroghat és felső végén egy 80 (w) karimával vagy peremmel van ellátva, mely zsinór segélyével vagy más módon forgatott (x) kerekén nyugszik. A tövis súlya biztosítja annak az (x) kerék által való forgatását. Az elektromos kapcsola- 85 tot a tövissel az (y) kefék létesítik, me­lyeket egy (2) csuklós lemezhez rögzített (z) gyűrű hord, mely csuklós lemezzel az elektromos vezeték van összekötve. A ke­fék rúgónyomással támaszkodnak a tövis 90 tetejére, úgyhogy üzem közben hatásos elektromos kapcsolat van azzal fenn­tartva. A (2) csuklós lemez alátámasztá­sára egy (3) akasztók vannak elrendezve. A (2) lemez megemelésével a tövis aka- 95 dálytalanul kihúzható a kádból anélkül, hogy valiamilyen kapcsolatot megoldani kellene. A (v) diafragma csak félig lika­csos vagy csak igen kevéssé engedi meg az elektrolit mechanikus keresztülhatolá- 100 sát és a belépő elektrolitnak azon keresz­tül felfelé és anniak felső végén át az (s) anódakamrába való vándorlását idézi elő. Az anóda vagy anóda számára való elek­tromos vezetéket egy a (t) edényben lévő 105 (ti) ólom- vagy hasonló bélés képezi, mely az elektrolitban oldhatatlan. A bélés és a diafragma közt lévő hézag fémmel (mely törmelékalakú lehet) és (vagy) a leülepí­tett fémhez hasonló érccel van megtöltve, HQ Ebben az esetben a bélés vezeték gyanánt fog működni az áramnak a törmelékhez és (vagy) az érchez való vezetésére, utóbbi tehát anóda gyanánt működik. Az elektrolit, mely a katódkamrán át fel- 115 száll, az anódakamrán át lefelé halad és

Next

/
Oldalképek
Tartalom