89145. lajstromszámú szabadalom • Mechanikus kalapács

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89145. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Mechanikus kalapács. Det Tekniske Forsög-saktieselskab Ordrup. A bejelentés napja 1923. évi április hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1922. évi április hó 25-ike. Találmányunk tárgya mechanikus ütő­szerszám, melynek megértésére a rajz 1. ábráján feltüntetett vázlat szolgáljon. Az (a) verő egyenes vezetékben hossz-5 irányban mozgatható. Ha a rajta forgat­hatóan ágyazott (ol, o2) lendítősúlyokat egymáshoz képest ellenkező irányban forgatjuk, az (a) verő ide-odajáró moz­gást fog végezni (lásd 83362. alapszámú 10 szabadalmunkat). A (d) ellenfal eltolha­tóan van a vezetékben elrendezve. Közte és az (a) verő között (f) rúgó van közbe­iktatva. Ha a (d) testet jobbfelé toljuk, akkor az (a) verő ide-odajáró mozgásán 15 felül még fokozatosan jobbfelé haladó mozgást is fog végezni. Az (a) rész tehát úgy fog mozogni, mint egy gépkalapács verője és a (g-)vel jelzett szerszámra vagy munkadarabra ismétlődő ütéseket 20 mérhet, azt továbbtolhatja vagy defor­málhatja. Az (ol, o2) súlyok forgása közben lé­tesülő (Rl, R2) centrifugális erők az (a) verő mozgásirányában egy (R) eredővé 25 tevődnek össze. A forgó (ol, o2) töme­gek aktívak, az (a) tömeg pedig reaktív. A gyakorlati kiképzésnél tehát fontos az, hogy az aktív tömeg nagy, az ellen­álló tömeg pedig kicsiny legyen. Fontos 30 továbbá, az (a) verőt úgy kiképezni, hogy a különböző részeiben felhalmozott munka lehetőleg csekély belső rúgózás­sál és elhajlással adódjék át a szer­számra való ütődése alkalmával, mert a 35 belső rúgózás és elhajlás a verőre átvitt energia nagy részét felemésztheti és a verő gyakorlatilag hatástalan marad, Époly fontos a szerkezetet úgy kiképezni, hogy meghajtott mozgó részek és ezek­nek súrlódási munkája lehetőleg elkerül 40 tessenek. Találmányunk tárgya a verőkészülék­nek néhány célszerű kiképzése, melyeket a rajz 2—11. ábrái kapcsán az alábbiak­ban ismertetünk. 45 A 2. és 3. ábra a találmány szerinti kalapács egyik kiviteli alakjának hossz-, illetve keresztmetszete. A készülék a (g) talapzaton nyugvó (c) tokba van zárva. Az (m) hajtómotor (e) hajtótengelye a 50 hajtott (h) tengellyel a (b) rúgáskapcso­lás révén kapcsolódik. A (h) tengely ten­gelyirányban a verő felé eltolódhat. Az (n) szerszámnak a (q) tárcsa adja át az ütést, mely tárcsa (r) membrán révén 55 van a (c) tokhoz kötve. Hogy az 1. ábrával kapcsolatban emlí­tett (Rl, R2) erők az (R) eredővé tevőd­jenek össze, az (Rl, R2) erőknek, tehét az (ol, o2) súlyoknak is egy síkban kell 60 feküdniük. Ez azonban oly szerkezetre vezetne, mely a fentebb vázolt műszaki kívánalmakkal nehezen volna összeegyez­tethető. A 2. és 3. ábrákon feltüntetett kivitel- 65 nél az (ol, o2) súlyok nem egy síkban forognak. Az (a) verő két üreges (k) csapot hord, melyek körül az (ol, o2) súlyok forognak. A két súlyt az (i, il) kúpkerekek ellenkező értelemben for- 70 gatják. Az (il) kúpkerék (hl) hüvelyével kapcsolódik a (h) tengellyel hosszirány­ban elfolhatóan, de egymáshoz képest el­forgathatlanul. Itt az (Rl, R2) erők (3. ábra) erőpárt alkotnak, melynek nagy- 75 sága és iránya a súlyok helyzetváltozá­sával változik. Ez az erőpár az (a) verőt (7.) tengelyvonala körül lengetni igyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom