88867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisütési csövekben secunder elektrokisugárzás kiváltására és különösen ezen eljárás foganatosítására szolgáló kisütési csövek

— 3 — legnagyobb részben maga felé legyen fordítva. A rajz 1. ábráján a találmány szerinti cső váz-6 latosan oly kapcsolással van feltüntetve, hogy ezen cső elektromos rezgések generátora gyanánt szolgálhat. A 2. ábra az 1. ábra szerinti cső áramerősségére vonatkozó jellemző görbét mutatja. 10 A rajzon feltüntetett kisütési cső áll az ismert módon nagymértékben evakuált íl) edényből. Ezen edény belsejében foglal helyet a (2) izzókathóda, mely pl. woll'raiaszálból áll és az (5) telepből kap-15 hat áramot, az edényben továbbá el van rendezve a ráesalakú (B) elektróda (rács) és a lemezalaikú (4) elektróda (anóda). A (4) anóda a (3) izzókathóda felé fordított felületi részén oly anyaggal van 20 ellátva, melynek Richardson-féle állandója 3 Volt-nál kisebb, pl. földalkalioxyddal vagy ezen oxydok keverékével. Ar

i elektróda maga pl. wolframból, molibdaembal vagy nikkelből állhat. A (4) !5 anóda és a (2) izzókathóda között rezgéskör foglal helyet, melyhez a (S) kondenzátor és a (9) gerjesztő, valamint a (6) telep tartozik. A rezgéskörből kiindulva elektromos rezgések vihetők át egy an-10 tenna-körre. A (2) izzószál és a (3) rács között foglal helyet a sorba kapcsolt (6) és (7) telep úgy, hogy ennek következtében a (3) rács az izzószálhoz viszonyítva nagyobb po ten tiálla I bír, mint a (4) 15 anóda. Az 1. ábrán feltüntetett csőhöz tartozó áraimfeszültségű görbe a 2. ábrán van feltüntetve. A (2) izzószál SS 3b (4) anóda közötti áramerősségek ezen ábrán ordi-0 náták, az izzószáll és az anóda közötti különböző feszültségek pedig abcisszák gyanánt vannak feltüntetve. A (2) izzószál ás a (3) rács közötti feszültség állandó marad. A 2. ábra alapján megállapítható, 5 hogy az áram kezdetben a feszültséggel növekedik, úgy hogy a cső ezen körletben (A—C) positív ellenállási jellemző görbével bír. A (C) ponttól kezdve az áram a feszültség növekedésével csökken, 0 amíg a (B) pontnál az áram nullává, ezután pedig nógat ívvé nem lett. A C—B—D körletben tehát a cső ellenállási jellemző görbéje negatív. Az áram csökkenése nöevekedő feszültséggel a C 5 pont után tudvalevőleg a (4) anóda sekundaer elektronemissziójára vezetendő vissza ezen sekundaer sugárzást a (2) izzószálból származó és a (3) rácson áthaladt primaer elektronok váltják ki. A sekundaer elektronok a (3) rács felé mozognak, fíO mely, mint már említettük, az izzószálhoz viszonyítva nagyobb pontentiállal bír, mint a (4) anóda. A sekundaer elektronemisszió a (2) izzószál ás a (4) anóda között uralkodó fe- 65 szültség növekedésével erősbödik, amíg az anóda, mikor a feszültség az A—B értéket elérte, ugyanannyi sekundaer elektront ki nem bocsát, mint ahány primaer elektront felfog. Ha ezen feszültség még 70 tovább növekszik, az anóda több elektront bocsát ki, mint amennyit felfog. A 2. ábrára feltüntetett görbe kapcsán rámutathatunk azon fontos javításra, mely az eddig szokásos kisütési csöveken 75 a találmány által eszközöltetett. Az 1. ábrán feltüntetett, nagyfokú vákuummal dolgozó csöveknél, melyeknél az anóda a szokásos módon wolframból, molibdaenből vagy nikkelből állíttatott 80 elő, a feszültségnek az izzószál és a (4) anóda között legalább kb. 200 Volt-nak megfelelő értéket kell eléirnie, amíg a kibocsátott sekundaer elektronok száma a felfogott primaer elektronok számával 85 egyenlő értékűvé vált. Az eddig használatos, három elektródás csövefenéi az A—B feszültség a 2. ábrán tehiált legalább 200 Volt. A találmány szerinti kisütési csőnél, melynél a (4) elektróda, pl. oly nik- 90 kellemezből állhat, melynek felületén földalkálioxydot, alkálioxydot vagy ezen oxydok keverékét alkalmaztuk, az A—B feszültség csak kb. 30 Volt, ha a rácsfeszültség 50 Volt, míg a rácsfeszültség 95 növekedésével a kritikus A-—B anódafesziiltség fokozatosan csökken és 25 Volt alá eshet. A használatos dynatronok hátránya, hogy mindig aránylag nagy feszültséggel 100 tartandók üzembein, tehát a találmány által kiküszöböltetett. Az 1. ábrán a bárom elektróda vázlatosan egymásmellett van feltüntetve. A cső gyakorlati foganatosítási alakjainál az 105 elektródák, pl. koncentrikusan rendezhetők el egymáshoz, képest, mim el lett az izzószál a központban van elrendezve. Ezen esetben az anóda oly hengeres lemez alakjával bírhat, melynek kereszt- no metszete, pl. kör vagy elypsaisalakú. Az anóda hatásos felülete, mely a henger belső oldalán fekszik, ezen foganatosítási alaknál mindenütt önmaga felé van fordítva, minek előnye, hogy ha a hatásos 115 anyag. pl. elporlasztás által az anóda fe-