88840. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kemény szappanok előállítására

rinti beállítása anélkül, hogy a szappan egyéb alkatrészeket tartalmazzon, mint zsírsavas sókat és vizet, valamint anélkül, hogy keménységéből veszítsen. A 5 szappannak kellő beállítása a fent jelzett körülmények betartásával szulfozsírsavakkal lehetséges. Ismeretes ugyanis, hogy a szulfozsírsavak folyékony állapotban tetszés szerinti víztartalomra beállít-10 hatók. Kitűnt, hogy a szappan keménysége nagyon csekély változást szenved, hogyha a szappan beállítását megfelelő koncentrációjú szulfozsírsavakkal végezzük. Ezen hatás még fokozható, ha a kö-15 zönséges szulfozsírsavak helyett olyan szulfozsírsavakat használunk, amelyeket szulfonálás előtt levegővel fuvattunk, vagy nyomás alatt zsírelbontó reagensek jelenlétében melegítettünk, miáltal a leg-20 több esetben polimerizáció áll be. Ugyanezen hatás elérhető, ha közönséges szulfozsírsavakat és polimerizált vagy levegővel fúvatott zsiradékokat keverve alkalmazunk a szappanfőzésnél. Ha p. o. rici-25 nus olajat 100°-on felül levegővel fuvatunk, vagy pedig ugyanezen olajat autoklávban vízgőzzel, kálciumoxid, magnesiumoxid, vagy cinkoxid jelenlétében megbontunk, akkor az így praeparált zsi-30 radékokból vagy zsírsavakból oly szulfosavakat nyerünk, amelyek rendkívül alkalmasak a szappan viszkozitásának, illetve belső súrlódásának fokozására. Ha ugyanis bármely anyagból készült szín-35 szappanhoz 10—15% vizet hozzákeverünk, akkor az így kapott szappan egészen puha és hasznavehetetlen; ellenben ha ezen szappanhoz készítés közben szulfozsírsavakat adunk hozzá, amelyeknek kon-40 centrációja oly formán van megválasztva, hogy oly végtermék keletkezzék, melynek zsírsavtartalma nem nagyobb, mint aa előbb említett, vízzel hígított színszappané, akkor a kisebb zsírsavtartalom 45 dacára használható kemény, hígabb szap pant kapunk. A fent említett szulfosavak, illetve a? oxidált és polimerizált termékek szulfo savakkal keverve, arra is használhatók, 50 hogy oly olajokból és zsírokból is kemény szappant állítsunk elő, amelyek maguk ban friss állapotban nem szolgáltatnak elég kemény szappanokat. így pl. ha 100 g szezámolajat vagy halolajat és 25 gramm 55 63%-os szulfosavat 50 g 40°-os lúggal fő^ zés nélkül elszappanósítunk, sűrű masszát kapunk, mely elég kemény ahhoz, hogy friss állapotban préselhető és forgalomba hozható legyen. Mint már említettem, ezen szulfozsírsavaknak nem kell ricinus- 60 olajból származmok, hanem erre a célra használható minden szulfozsírsav, tekin tet nélkül eredetére és tekintet nélkül arra, hogy belőle alkalmas törökvörös olaj készíthető-e, vagy sem. 65 III. A szulfozsírsavak segítségével kisózás nélkül olyan szappanokat is állíthatunk elő, amelyeknek zsírsav- és alkalitartalma a színszappanéval egyezik. 70 Ismeretes, hogy a színszappanfőzésnél ma nagyobbára szabad zsírsavakat és ezek elszappanosításához nátronlúg helyett nátronkarbonátot használnak. Az elszappanosítás nátronkarbonát kon- 75 eentrált oldatával történik és az elszappanosítás befejeztével oly szappanenyvet kapunk, amelynek zsírsavtartalma 50— 55%. A rendes eljárás most az, hogy ezen enyvhez nátronlúgot adunk, míg a vissza- go maradt triglyceridek el nem szappanosodnak és megfelelő mennyiségű szabad nátronlúg a termékben nem jelentkezik Ezután a túllugosított szappanenyvet kisózzuk, miáltal a szükséghez képest színszappan és szappanenyv, vagy pedig színszappan és szappanlúg képződik. Ily módon érhetjük csak el, hogy a szappan zsírsavtartalma 63—64%-ra emelkedik. Aa így követett eljárás veszteségekkel jár, 95 úgy időben, mint anyagban és nagy megtakarítás érhető el, ha a gyártásnál a szulfozsírsavakat vesszük segítségül. A szulfozsírsavak zsírsavtartalma ugyanis változó. Módunkban áll ezen zsírsavtar- 95 talmat a szulfonálás és mosásnál használt eljárás szerint elég tág határok között fokozni, illetve csökkenteni. Ha p. o. halzsírt szulfonálunk és a szulfonálás után a halzsírra számított kétszeres vízmennyi- K séggel mossuk, akkor mosás és 40°-os lúggal való közömbösítés után kb. 80% szulfosavat tartalmazó terméket kapunk. Ez a tény képezi a következő eljárás alapját: A zsírsavakat a szükséges nátronkarbo- i( náttal elszappanosítjuk és az így kapott szappanenyvhez annyival több zsírsavat tartalmazó szulfozsírsavakat adunk, hogy az összemennyiség zsírsavtartalma a rendes színszappan zsírsavtartalmát el- u érte. Az anyagok összekeverése után pedig annyi lúgot adagolunk a szappanhoz, míg a lúgfelesleg a szokásos mennyiséget (0.1—0.2%) elérte. Ezáltal megtakarítjuk úgy az idő-, mint az anyag veszteséget, n valamint a mai eljárással járó fölösleges munkát is. 1