88839. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés betűk öntésére

- 3 -zük és egy ezen utóbbiból kinyúló (10a) léchez alkalmas módon erősítjük, miként az a 9. ábrából látható. Az öntőteret maguk között bezáró két 5 oldaltömb (9. ábra) az öntőforma fenekén van rögzítve és pedig egyrészt oldalt a (17) lemez által, mely a (8) oldaltömb és az öntőforma (4) fala között fekszik és másrészt a (18) csavarorsó által, mely az 10 öntőformának másik (4) falán jár át, a (9, 10) oldaltömböt szorítja; ezt a (18) csavart az előnyösen használt foganatosítási alaknál időnként meghúzzuk, oly célból, hogy az öntőtér falait öntés közben szorosan 15 összetartsuk, némelykor pedig meglazítjuk, avégből, hogy a nyomást az öntött darabnak előretolása közben csökkentsük. Az öntő térnek az öntőforma (3) feneke által képezett alsó falában a (20) fúvóka-20 nyílás (8. és 9. ábra) van kiképezve, mely a (20a) fúvóka segélyével fém befecskendezésére szolgál. A fúvóka torkolata kissé ferde, avégből hogy a fém átfolyását megkönnyítsük. A fúvóka torkolatában 25 esetleg megmerevedő fém a fúvóka viszszahúzásakor az öntött darabon függve marad és a (20) fúvókanyílás karimáján ollóval eltávolítható, mihelyt a (27) formalap elhaladt, oly célból, hogy az öntött da-80 rabot az öntő térből kitolja; a levágott öntvénydarab a íémedénybe esik vissza, Az öntőtérnek felső falát lemez vagy matrica képezi, mely az öntött darab felső oldalának a kívánt alakot adja meg. Ha hé-35 zagokat öntünk, akkor célszerűen a (21) matricát használjuk, melynek alsó oldalán egy megfelelően kiképezett (22) horony van elrendezve, mely a hézag nyomó felületét állítja elő; lehet több ilyen (22a) •40 hornyot is kiképezni (21. ábra), ha többsoros hézagokat alakrunk előállítani. Ha ritkítással öntünk, akkor oly berendezést használunk, mellyel az öntőtér magasságát megfelelően csökkenthetjük, amint azt 45 az alábbiakban részletesebben fogjuk le írni. A (21) matrica (9. ábra) a (8) oldaltömb (23) matricaütközőjén nyugszik, melyhez a (24) szorítólemez segélyével szoríttatik, 50 mely az (5, 5) harántrészek között a (9, 10) oldaltömbön fekszik és a harántrészek közötti eltolás határolása végett a (24a) pecket hordja (11. ábra). A (24) szorítólemez a (22) matrica egy részének megfő-55 gása céljából bevágással van ellátva. A matricát két (25a) felülettel ellátott (25) szorító rögzíti, mely felületek a matrica oldalszélére és felső felületére támaszkodnak; a matricaszorító azonkívül a rézsutoa (25b) felülettel van ellátva, mely a mat- 60 rica (23) ütközőjén levő megfelelő rézsútos felületre hat, úgy hogy ha a matricaszorítót (26) csavarjánál fogva leszorítjuk, akkor a matrica lefelé és ütközőjéhez szoríttatik, ahol az öntőforma fölött pontosan 65 olyan helyzetben tartatik, hogy a hézagokon fém nem távozhatik el. A formalap az öntött darab vastagságának megfelelő vastagságú és az oldaltömböknek egymás felé fordított felületei között ide-oda moz- 70 gatható. Az egyik határhelyzetben a formalapnak mellső vége éppen a fúvókanyílás előtt, a másik helyzetben pedig e mögött áll, minek folytán az Öntőtér hoszsza meg van határozva. Abban az esetben, 75 ha egymással egyenlő (egyenlő mintájú) darabokat kell önteni, akkor a formalapnak mozgását aképpen szabályozzuk, hogy hátsó határhelyzetében felső karimája a matrica hornyának (vagy mintájának) 80 hátsó végével essék össze; lehet azonban a formalap kimozgását az alább leírandó módon is szabályozni. A formalapnak mellső vége hátsó határhelyzetében az öntőtérnek hátsó falát kó- 85 pezi és az öntött darab hátsó végének a kívánt alakot adja meg. A találmány foganatosításánál előnyösnek bizonyult, hogy a darab hátsó végének a legközelebbi megolvasztást megkönnyítő alakot ad- 90 junk. E végből a formalapnak felső része hátrafelé van görbítve, oly célból, hogy ilyeténképpen az öntött darab hátsó karimáján túlnyúló (vagy rézsútos felületet képezzünk, mely darabhoz a legközelebbi 95 öntésnél a beömlő fém folyik. A 8. ábra a formalapot mellső határhelyzetében mutatja, melyben mellső karimája az előremozgatás által előretolt öntött darabnak hátsó karimáját követi. Ennekfolytán az 100 öntött darabnak hátsó karimája a legközelebbi öntés alkalmával beömlőfémnek közvetlenül ki van téve, mely ezen hátsó karima mentén odafolyik, míg az öntőtér ki nincs töltve. Ilymódon a levegőnek az 105 öntőtérből való kiszorítása a fém beömlése közben is lényegesen meg van könynyítve, minthogy hólyagoknak az öntvényben való képződése állandóan a felső karima alatt a legerősebb és így a felső 110 karima hibától ment és alkalmas nyomófelületet képez. A (11) köz (6. ábra), mely az öntőtérnek egyik oldalán a (12) csatornába vezet, lehetővé teszi, hogy a levegő az öntőtérből 115 teljesen eltávozzék és hibátlan öntvények állíttassanak elő. A gyakorlatban hézagok és ritkítások öntése alkalmával legelő-