88816. lajstromszámú szabadalom • Felgöngyölítő henger, görredőnyök részére
Megjelent 1930. évi október hó 63 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88816. SZÁM. — VlII/f. OSZTÁLY. Felgöngyölítő henger, görredőnyök részére. Illés Sándor főmérnök és Komlós Gyula kereskedő Budapest. A bejelentés napja 1923. évi május hó 24-ike. A találmány tárgya görredőnyök számára való szegezhető i'elgöngyölítőhenger, melynek üregében a görredőny számára való rúgós hajtómű van elrendezve. A találmány 5 célja elsősorban az eddig a rúgó ágyazásából adódó hátrányok kiküszöbölése. A szokásos rúgós felgöngyölítőhengerek oly i'arúdból állanak, melynek vége központi furattal van ellátva, mely a hajtőrúgó fel-10 vételére szolgál. A rendes ablakszélességek számára való felgöngyölítőhengerek kis átmérőjére való tekintettel a falrúd végében kiképezett furat is aránylag csak kis átmémérőjű lehet, mert hiszen a kifurás után 15 megmaradó falvastagság szilárdsági okokból bizonyos minimális méretnél kisebb nem lehet. Ennek következménye, hogy' a rúgó a furatban csak igen kis sugárirányú játékkal rendezhető el. A hosszú 20 spirális rúgók azonban tudvalevőleg a megfeszítés alkalmával ki szoktak hajlani, úgy hogy a fesztelen állapotban egyenes vonalat képező hossztengelyük a megfeszítés után kígyó vonal alakját veszi fel; ennek 25 folytán a felgöngyölítőhenger furatában fekvő hajtórúgó a megfeszítés alkalmával kidudorodó kihajlásaival a furat falához szorul; az ezáltal adódó nagy súrlódási ellenállást a görredőny felfeléhuzása köz-30 ben természetesen a hajtórúgónak kell legyőznie. Hogy már most a rúgó a hengerben nagyobb sugárirányú játékkal, tehát kis súrlódási ellenállással legyen elhelyezhető, már javasolták a rúgónak fémcsőben 35 való elhelyezését. Ezen javaslatok azonban gyakorlati alkalmazást alig nyertek, mert ezen fémből való felgöngyölítőhengerek kezelési módja és a redőny szövetjének a hengeren való megerősítése teljesen elütő az általánosan elterjedt fahengereknél meg- 40 szokott kezelési és rögzítési módtól. A találmány értelmében a szokásos fahengereknél tapasztalt hátrányokat a megszokott szerelési és rögzítési mód változatlan megtartásával azáltal küszöböljük ki, 45 hogy a szokásos farudat hézag meghagyásával egymás mellé sorakoztatott gyűrűkre osztjuk meg és ezen gyűrűket hasítékos, közös fémköpenycső segítségével merev rúddá foglaljuk össze. Ezen megoldásnál ó0 az említett hátrányok kiküszöbölése azáltal adódik, hogy a gyűrűk aránylag nagyobb átmérőjű furattal láthatók el, mint az eddigi farudak, mert hiszen a mechanikai igénybevételek kizárólag a fémköpenycső 55 által vétetnek fel. Másrészt pedig a rúgó. a találmány szerinti felgöngyölítőhengernél nem egy végig szűk furatban foglal helyet, hanem egy, a gyűrűk között meghagyott hézagok által képezett minden 60 egyes szélesbítés helyén a furat átmérőjénél nagyobb átmérőt szolgáltató üregben, úgy hogy a megfeszítés alkalmával kigyóvonalszerűen meggörbülő rúgó kidudorodásai ezen üreg falán nem szorulhatnak 65 nagy súrlódási felületekhez, hanem gyakorlatilag csakis egyes támpontokhoz érnek, melyek között a rúgó teljesen szabadon fekszik, miután a gyűrűk közötti hézagot áthidaló képenycső belső kerületi felü- 70 letét a meggörbülő rúgó el nem érheti. A találmány tárgyának további előnye tehát, hogy az eddigi túlságosan nagy súrlódási ellenállások kiküszöbölése folytán az eddiginél gyengébb rúgók alkalmazását te- 75 szi lehetővé.
