88799. lajstromszámú szabadalom • Csőkötés

— 8 — A cementhabarcs kellő lekötése után a (49, 50) formát eltávolítjuk és, ha már a karmantyú habarcsa kellőkép megkeményedett, a középső (26) pengéket veréssel vagy nyomással megduzzasztjuk, hogy a (24) és (27) szárnyak igen erősen az (53) és (54) csövek, valamint az összekötő kar- 2. mantyú falaihoz szoruljanak. A (28) tövek a cementhabarcsra támaszkodnak. Valamennyi csőkötésnél a duzzasztás után a kovácsolható fémgyűrű középső része és a csővégek között elegendő (55) hézag marad, hogy a csővégek a karmantyúban kissé elhajolhassanak, anélkül, hogy 3. a csövek vagy a karmantyú megrepedésétől kellene tartanunk. Egyetlen középső penge helyett többet is alkalmazhatunk. A pengéknek és szárnyaknak egyenlő vagy különböző is lehet a vastagsága. 4. A csőkötések belsejének teljes kitöltésére, ha szükséges, kovácsolható fémdrótot verhetünk be. A találmány nincs korlátozva a rajzon ábrázolt különféle kiviteli alakokra és ki- 5. terjed minden olyan csőkötési rendszerre, amelynél a szorosan tartást olyan kovácsolható gyűrűvel érjük el, amelynek szélén egy vagy több penge van kiképezve, amelyet vagy melyeket azután megduz- 6. zasztunk. Az ilyen kötésnek nagy előnyei vannak. Nevezetesen a belső pengék a a gyártás gazdaságossága szempontjából igen kedvező elhelyezésre találnak, a gyűrű szárnyai pontosan hozzáidomulnak a csövek és karmantyúk falaihoz, a belülről egyszer megduzzasztott kötés tökéletesen tömít és nagy nyomásoknak is igen jól 7. ellenáll. Ezenkívül a fektetés igen könynyen végezhető és a kötésnek előállítási költsége mérsékelt. Szabadalmi igények: 8. 1. Csőkötés bárminő csövekhez, jellemezve kovácsolható fémből oly alakban öntött, sajtolt vagy hengerelt szalagnak gyűrűalakban való alkalmazása által, hogy egy tőből három vagy több penge ágazik szét, amelyeket, mielőtt a megfelelő hosszúságra szabott szalagdarabot körbe hajlítjuk, egymásra verünk, s amelyek közül a középsőt, vagy a közbül lévőket 50 a gyűrűnek a csőkötésben való elhelyezése után energikusan megduzzasztjuk, amikor is a szélső pengék a csővégek, ill. az azokat borító összekötő karmantyú alakjához idomulnak. 55 Az 1. alatt védett csőkötésnek külön összekötő karmantyús kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kovácsolható fémszalag körülbelül olyan széles, mint az összekötő karmantyú és mindkét szé- 60 lén vannak a szétágazó pengék kiképezve. A 2. alatt védett csőkötés a szalag közepén kiemelkedő bordával, amely a gyűrűn egy belső peremet alkot, amely 65 a csővégek között hagyott térközben helyezkedik el. Az 1—3. alatt védett csőkötések kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szalagnak az a része, amely a külső szárnyat 70 alkotja, a cső vagy karmantyú egy hornyába illő alakban van kiképezve. Az 1—4. alatt védett csőkötések a közbülső penge vagy pengék duzzasztása folytán keletkező űrbe a kötés megerő- 75 sítése céljából bevert, kovácsolható fémből készült drótokkal. A 2. alatt védett csőkötés kiviteli alakja a lefektetett csövek végei köré hajlított szalagra a helyszínén készített vasbe- 80 ton karmantyúval, amelynek fegyverzete akár kívül, akár belül lehet elrendezve, amikor is a szalagból alkotott gyűrűt csak a cement lekötése után duzzaszt juk. 85 A 6. álatt védett csőkötés kiviteli alakja több réteg fémgyűrűből és esetleg ezekre tekercselt acéldrótból álló fegyverzettel, valamint az egyes rétegek közé koncentrikus helyzetük biztosítására beiktatott 90 V-keresztmetszetű lemezsávokkal. Eljárás a 2—5. alatt védett csőkötéseknek foganatosítására, azzal jellemezve, hogy a csövek egyik végére a külön karmantyút a kovácsolható szalag egyik 95 szélén lévő pengecsoport segítségével előre ráerősítjük, úgy hogy karmantyús csövet kapunk és lefektetéskor csak a másik pengecsoportot kell a következő csőre ráduzzasztanunk. 100 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.