88613. lajstromszámú szabadalom • Légujjas villamos izzólámpa

Megjelent 193Q. évi október hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYT jHaK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88613. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Léghijjas villamos izzólámpa. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1923. évi májas hó 30-ika. A léghijjas villamos izzólámpáknál, a szokásos bevezetődrót és izzószál-elrendezés eseteiben, gyakran már az izzólámpák gyártása közben is, az áraimmal táplált 5 lámpa szivattyúzásánál, vagy az „előégetésnél" bekövetkezhet a fonal „leégése". Ez a minden izzólámpa-szakértő előtt ismert jelenség, mely némely esetben, az u. n. „vacuumrövidzárlat" formájában lép 10 fel, szabályszerűen közvetlenül a bevezetődrót („elektróda") és izzószál érintkezése helye mellett jön létre és pedig egyenáram esetén kivétel nélkül a pozitív elektródán (1. ábra 1.). Ez a leégés különösen 15 magasabb feszültségű lámpáknál (pl. 200 vagy több Volt) jön létre igen könnyen, ezenkívül pedig akkor is, ha alacsonyabb feszültségre szerkesztett lámpáikat magasabb feszültséggel terhelnek meg. 20 Ezt a fonal-leégést a lámpában fellépő túlerős ionizációs áram okozza, amely többnyire az ismeretes kék fénysugárzás kíséretében jön létre. Az ionizációs áram létrejöttét pedig a lámpában megmaradt, 25 vagy pedig az első kapcsolásoknál az izzószál anyagából felszabaduló gázok idézik elő. A vezetővé lett gázok ekkor az. izzószálhoz mellékzárlatot alkotnak és így az áram nemcsak mint vezetett áram az izzó-30 szálon át halad, hanem mint ion-áraim a gáztéren át is. Ezáltal az izzószál megterhelése egyenlőtlen, nevezetfsn az elektródákhoz csatlakozó szakaszokon a legerősebb lesz, minthogy az áramnak egy 35 része az izzószálból annak mentén ionizációs áram alakjában a gáztérbe ágazik le. mint ezt az 1. ábrán a pozitív árain irányát jelző nyiíak mutatják. Tényleg ezen szakaszoknak erősebb izzása minden ilyen „gázos" lámpánál észlelhető. 40 Emellett egyenárammal táplált lámpában ilyenkor az izzószálnak anódikus vége még erősebben izzik, mint a katód'ikus, mert a pozitív („anóda") részen a Joule-melegen kívül, a negatív thermio- 45 nok ütközése következtében további lényeges melegfejlődés lép fel, melynek biztos következménye az izzószál anódavégémeik leégése. Egyidejűleg, vagy pedig az izzószál leégése után, az erős ionizá- 50 ciós áram az anódikus elektródát magát is izzásba hozhatja és az így előállott fémgőziöikön át az elektródák közlött rendszerint ív-fény létesül és az, üvegtalp, esetleg az egész lámpa robbanásszerűen metg- 55 reped és széthull. Jelen találmány segítségével mindezen, az izzólámpa szakértők előtt ismeretes jelenségeket elkerüljük az elektródák oly elrendezése segítségével, a,mely megaka- 60 dályozza, hogy a negatív therimion-á.rajm az izzószálnak anódikus végéhez jusson. Ismereteseik már olyan elrendezések, amelyek hasonlítanak a jelen találmány szerint alkalmazandó elrendezések némely 05 foganatosítási alakjához. Ezen elrendezések szerkesztői azonban nem ismerték fel helyesen a fentiekben pontosan körülírt jelenségek lényeigót és ezért nem is tűzték maguk elé azt a feladatot, amelynek töké- 70 letes megoldását jelen találmány biztosítja. Ez a megoldás abban áll, hogy a pozitív elektródát közelebb hozzuk az izzótest negatív végéihez, mint amilyen távol az 75 izzószálnak legnagyobb potenciál-különb-