88593. lajstromszámú szabadalom • Karter, különösen robbanómótorok hajtószerkezetének burkolására

- Megjelent 193Q. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 88593. SZÁM. — Vd 12. OSZTÁLY. Karter, különösen robbanómótorok hajtószerkezetének burkolására. Fejes Jenő ig-azg-ató Budapest. A bejelentés napja 1922. évi október hó 14-ike Robbanómotorok hajtószerkezetének bur­kolására eddigelé általában öntött anyagból készült karterekel alkalmaztak. Ezek hát­rányai egyrészt a gyártás (meleg eljárás) 5 költséges volta, másrészt az öntvény tekin­télyes súlya. A találmány tárgyát képező karternél mindkéL hátrányt kiküszöböltük azáltal, hogy a kartert hidegen alakított és hegesz­tő tés állal egyesített lemezekből képezzük ki. A mellékelt rajz a találmány egy példa­kénli kiviteli alakját tünteti fel és pedig az 1. ábra egv mólorkarter felsőrészét per­spektivikusan, a 15 2—5. ábrák pedig egyes szerkezeti része­ket mutatnak. A karter egyes alkotó elemei, mint pl. az alaplemez (1), a gerinclemezek (2—5), a fedőlemez (6), az oldalfalak (7, 8), pléh-20 bői hidegen vannak kiszabva, a szükség­hez képest alakítva és egymással .össze­hegesztve. Az egyes elemek pontos illesz­kedése, az elhúzódások megakadályozása és lehetőleg kevés hegesztési hely alkal-25 mazása céljából az egyesítendő lemezeken helyenként hegesztő csapokat (9) és ezek­nek megfelelő liasítékokat (10) képezünk ki. Az ábrában az a példakénti eset van feltüntetve, amidőn az egyik lemez éle (ge-30 rinclemez (3)], a másik lemez [fedőlemez (6)] sík lapjával hegesztendő össze. Ek­kor a találmány értelmében a hasíték (10) mindkét oldalán, annak egész hosszában egy rovalékot (12) képezünk ki, még pe-35 dig a hasíték szélétől oly távolságban, hogy a keltő között keletkező léc (13) falvastag­sága a hegesztendő csap (9) húsvas tagsá­gával közel egyenlő legyen. Ezáltal elér­jük azt, hogy a csap (9) és a lécek (13) 40 a hegesztéskor egy időben ömlenek meg. Mivel pedig a megömlés lokális meleg kí­séretében történik, kihűlés után elhúzódá­sok nem lépnek fel. Azon célból, hogy a hegesztett karter utólagos megmunkálásánál (gyalulás, ma- 45 rás, stb.) a hegesztési helyeket meg ne sért­sük, azokat a találmány értelmében a meg­munkálandó síkon kívül helyezzük. Egy példakénti kiviteli alakot az 5. ábra tüntet fel, amely az 1. ábrabeli fedőlemez (X—X) 50 sík menti metszetét mutatja. A két ábra hivatkozási jelei megegyeznek. A három hegesztőéi (13, 10) és (13) által alkotott léc a találmány értelmében a megmunká­landó sík (A -A) alá van siilyesztve. En- 55 nek következtében a lemezből közel (d) vastagságú réteg lemunkálható anélkül, hogy a szerszám a (B—B) hegesztési sík­ban fekvő varratot érintené. Ugyanezen most kifejtett elv alapján a hegesztési he- 60 lyet a lemez szélein, vagy tetszőleges más helyen is a munkasík alá sülyesztheljük. A találmány értelmében különleges ki­képzést nyernek a karter azon részei is, amelyeken egy, vagy több csavar egy, vagy 65 több lemezzel kötendő össze. A rajzban feltüntetett példakénti esetben a fenék­lemezben (1) alkalmazott csavarok (14) húzóereje a gerinclemezek által a fedőle­mezre, illetve fordítva viendő át. E cél- 70 ból egy fémdiót alkalmazunk (15), amely egyrészt a csavar befogadása céljából, más­részt a lemezekkel való egyszerű egyesítés végett hegesztőlécekkcl (16) van ellátva. Ezen hegesztőlécek vastagsága az egyesi- 75 tendő lemezek húsvastagságával lehetőleg egyenlő. A 2—1. ábrák a dió alkalmazásának két különböző kiviteli alakját tüntetik fel. Két egymásra merőleges álló lemeznek és egy 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom