88579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkalifémek amalgámjainak kezelésére, különösen alkálifémek előállítása céljából

tünk össze levegő vagy nedvesség kizárásával és azután elektrolitzárványok kiűzése céljából sajtoljuk azt és a kiválott kristályokat homogén fémtömeggé egye-5 sítjük. Ezt a fémet a cella falának egy nyílásán át nyomjuk ki, amely nyílást szilárd nátriumdugó mindig zárva tart. Az áramkiiliasználás ebben az esetben majdnem az elméleti. 10 Az eljárás a rajz 2. ábráján vázlatosan feltüntetett készülékben foganatosíthatjuk. Ezen rajzon (20) az edényt jelöli (melynek hűtőköpenye nincs feltüntetve), (21) 15 a lassan forgó katódadob, (22) az amalgám, i(24) az ide-odamozgó dugattyú, (25) a kés, ós (26) a szilárd nátrium, melyet a (27) nyíláson eltávolítunk. 3. Példa. 20 50 rész nátriumeianid és 100 rész folyósított ammónia oldatát légköri nyomáson, és az oldat fagyási és olvadási pontja közötti hőmérsékleten (—31° és —28° között) elektrolízisnek vetjük alá, anódául nát-25 riumamalgámot, katódául pedig oly fémet használva, amely lényegében nem katalizátor a nátrium és az ammónia közti reakció tekintetében és a fennforgó körülmények között változatlan marad, 30 mint pl. szónszegény acél. Az anódán az áramsűrűség cm2

-enként 0.06 amp. lehet; a kimerült amalgámot eltávolítjuk, ha minimális nátriumtartalma 0,002%, abban az esetben, ha az amalgám áramlási se-35 bessége percenként 200 cm. Ennél nagyobb áramlási sebesség nagyobb áramsűrűség használatát engedi meg, vagy kisebb végkonoeintráeiót és fordítva. Az áramkihasználása lényegében az elméle-40 tivel egyenlő. A nátrium mint bronzszínű a m inoniás oldat gyűlik össze, lényegében cianidtól mentes állapotban és az elektrolit felett úszik, ez utóbbi rendszerint színtelen marad. A bronzszínű oldatot, 45 cianodoldat hozzákeverődése nélkül, megfelelő hűtött szeparáló segítségével elvezetjük és a cellából oly módon elvont ammóniát pótoljuk. A fémet tiszta állapotban megkapjuk, ha a bronzszínű olda-50 tot légköri nyomáson szárazra bepároljuk. A gázalakú ammóniát ismeretes módon feldolgozzuk. A szilárd nátrium sűrű szivacs alakjában marad vissza, mely oxidációra hajlamos; ennélfogva, a lehető 55 legalacsonyabb hőmérsékleten megömleszitjük és még a bepárolóban megmaradt ammonialégkörben formákba öntjük. A beparolást nyomás alatt is foganatosíthatjuk. 60 Az elektrolitos cellának azon részeit, melyek a nátriumoldattal érintkeznek, olyan anyagokból kell készíteni, mely a nátrium és az ammónia közötti reakció szempontjából nem katalizátor. 65 L Példa. 60 g. nátriumciianid 100 g. folyósított ammóniában való oldatát elektrolízisnek vetjük alá 17°—30°-os hőmérsékleten oly cellában, melynek falai belső nyomásnak '0 ellenállni képesek. Ebben az esetben különösen jelentősége van annak a körülménynek, hogy a készüléknek a nátriumoldattal érintkező részei olyan anyagból legyenek, mely a nátrium és ammónia 75 egymással vailó reakciója szempontjából, melynek sebessége ezen magasabb temperaturánál sokkal nagyobb, nem katalizátor. Üveg, üvegszerű zománc, ebonit, réz és az ú. n. monelfém példái a meg- 80 felelő anyagoknak. A katóda rézből vagy manelféimből van, az anóda nátriumamalgámból, melyet alkalmas módon a cellába szivattyúzunk, vagy pedig megfelelő magasságból a nehézkedés hatása alatt a cel- 85 lába hagyunk folyni, míg a kimerült amalgám hasonló módon kifolyik. A nátrium bronzszínű, lényegében cianidmentes ammoiniaoldat alakjában gyűlik öszsze, mely az elektrolit felett úszik. A 90 nátrium szemmelláthatóan igen kevéssé oldódik a cianidoldatban, amely ennélfogva kékszínű. Ezen csekély oldhatóságnak a folyamat gazdaságoss ágára nincsen lényeges befolyása. 95 Az ammoniás nátriumoldat az ismertetett módon a szeparálom keresztül, folytonosan a bepárolóba folyik, ahol az ammóniát meleg segítségével elpárologtatjuk és saját nyomása alatt vízzel hűtött 10( kondenzálóban kondenzáljuk, ahonnan a cellába kerül vissza az eltávolított nátriumoldat folytán beálló veszteségek pótlására. Ha a bepárolóban elegendő menynyiségű nátrium gyűlt össze, további ol- 10Í dat idefolyását megszüntetjük, a fémet addig melegítjük, míg megömlik ós a tiszta megömlesztett fémet formákba elvezetjük. Minthogy a katódán ammóniát vonunk ll( el a oianidoldatból, a cianid koncentrációja növekedik s így gondoskodnunk kell arról, hogy a koncentrálódott oldatot a cellába visszakerülő folyós ammóniával összekeverjük. Ezt a legegyszerűbben az ill edényben uralkodó nyomás oly beállítá-