88511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás forgatott lendítő súlyokkal működtetett gépkalapácsok meghajtására
Megjelent 19. 30 . évi október li ó 15-én . MAGYAR KIRÁIYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88511. SZÁM. — XVI/d. OSZTÁLY. Eljárás forgatott lendítő súlyokkal működtetett gépkalapácsok meghajtására. Det Tekniske Forsögs Aktieselskab Ordrup. A bejelentés napja 1924. évi január hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi január hó 17-ike. A találmány tárgya eljárás oly motorikus hajtású kalapácsok meghajtására, melyeknél az erőforrás által előidézett forgómozgás lengve haladó (ütő) moz-5 gássá változik, forgatott lendítősúlyok és ide-oda járó tömegek hatására. Kézikalapácsoknál, melyek többnyire villamosmotorral hajtatnak, az eljárás alkalmazása oly szerkezetet tesz lehetővé, mely 10 könnyen kezelhető súly mellett, nehezebb véső- vagy szögecselőmunkákhoz is elegendő erős ütéseket gyakorolhat. A csatolt rajz 1. ábrája egy villamoshajtásii, ismert szerkezetű kézikalapács 15 hosszmetszete. Az (A) elektromotor az iirös (D) tengelyt hajtja a (B, C) közlőmű révén. Az ürös (D) tengelyben az (E) hajtótengely csúsztatható el és a két tengely együtt forog. Az (F) csapon (G) 20 lendsúlyok vannak ágyazva, melyeket az (E) tengely kúpkerekek révén forgat. Az (F) csapot (H) rúgó szorítja lefelé, mely összenyomott állapotban tétetik a (J) tokba. A (G) lendsúlyok és a (H) rúgó 25 együttes működésével előidézett ütőhatást a (K) csap az (L) membrán révén a szerszámra, például vésőre viszi át. Villamosmótor helyett más erőforrás is alkalmazható, melyet a (D) tengellyel 80 hajlékony tengely kötne össze. A szokásos üzem mellett a lendsúlyok minden fordulatának egy-egy ütés felel meg. Ha azonban a lendsúlyok sebessége egy kritikus értéket meghaladt, akkor 35 már nem fninden fordulatra következik ütés, hanem csak minden második, harmadik, negyedik, ötödik stb. fordulat után, vagyis az ütések másodpercenkénti száma csak fele, harmada, negyede, ötöde 40 stb. lesz a lendsúlyok fordulatszámának. Minél sebesebben forgatjuk a lendsúlyokat, annál kisebb lesz az ütések száma. Ezt a jelenséget hasznosítja a találmány. A rajz 2. ábráján feltüntetett görbe a verő egy pontjának helyzetét tünteti fel 45 az idő függvényében azon esetben, midőn csak minden harmadik fordulatra következik ütés. A lendsúlyok első fordulata folyamán a verő 1-nél kezd emelkedni és 2-nél éri el legmagasabb helyzetét. 3-nál 50 ismét emelkedik a verő, dacára annak, hogy még nem esett vissza eredeti mély helyzetébe. Közben ugyanis a továbbforgó lendsúlyok centrifugális ereje legyőzte a verő ütőerejét. A verő ismét 4-ig 55 emelkedik fel és 5-ig esik le, ahol a lendsúlyok centrifugális ereje ismét felemeli 6 ig, honnan végül 7-nél eredeti mélypontjáig esik le és ott ütőerejét leadhatja. Első tekintetre úgy látszik, hogy a hatás- 60 talan 3 és 5 ütések erőpazarlást jelentenek. Ez az erő azonban korántsem vész kárba, mert a verő ütése 6 és 7 között annál erősebb lesz, minél nagyobb sebességgel ütődik le. Ez a sebesség annál na- 65 gyobb, minél több volt az üres ütések száma. Tudvalevő, hogy az ütőerő a sebesség négyzetével arányos. Más szavakkal kifejezve: a 2. ábrán feltüntetett görbe f—7. ága a meddő ütések után me- 70 redekebb lesz, mintha a lendsúlyok minden fordulatára következnék ütés. Az erő felhalmozódása az ide vonatkozó bonyolult elmélet nélkül következőképpen magyarázható: Az ütés hatóereje a közepes 75 ütőerőnek szorzata az ütés tartamával és egyenlő a tartóállványra (a kézre) gyakorolt visszaiitéssel. A közbenső meddő ütések a leütés időtartamát, tehát erejét is növelik. Az eljárás tehát centrifugális 80
