88431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tompán ütköző munkadarabok aluminothermikus hegesztésére

Megjelent 1930. évi október hó 15-én. • • MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88431. SZÁM. — XV/d. OSZTÁLY. Eljárás tompán ütköző munkadarabok aluminothermikus hegesztésére. Block Ingwer mérnök Berlin-Lichterfeld. A bejelentés napja 1924. évi augusztus hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1923. évi augusztus hó 30-ika. A találmány tompán egymáshoz fekvő munkadarabok, különösen sínek elektrothermikus összehegesztésére vonatkozik, ami tudvalevőleg úgy történik, hogy az 5 alumíniumból és fém- (pl. vas-)oxydból álló elegy (thermit) meggyújtásakor a fémoxydot az alumínium erős hőfejlődés közben olvadt fémmé redukálja, amely a hegesztésére szolgál. Ezen aluminother-10 mikus vagy aluminogenetikus hegesztést eddig általában vagy úgy végezték, hogy a síneket, esetleg közbenső darab beiktatása után egymáshoz szorították s azután homlokfelületeiket az alumino-15 thermikus fémmel való körülöntés révén hegesztési hőfokra hevítették és zömököléssel hegesztették össze, vagy pedig úgy, hogy a sínek homlokfelületei között rést hagytak, s e rés megóvása közben öntöt-20 ték be az aluminothermikus fémet, mely a sínanyaggal összeolvadt, mi mellett mindkét esetben a munkadarabokat az aluminothermikus kezelés előtt az ütközési helyet körülvevő formában előmele-25 gíteni is szokták. Az első eljárási módnak az a hátránya, hogy a rés nélkül szorosan egymáshoz szorított, tehát nem hozáférhető sínhomlokfelületeknek előhevítésére, valamint a hegesztési hőfokra való heví-30 tésére, minthogy a meleg csak kívülről hathat az ütközési helyre, aránylag nagymennyiségű aluminothermikus masszára van szükség s ennek dacára az aránylag nagy terjedelmű sínfejkeresztmetszetnek 85 különösen centrális része nem mindig vagy nem hevült fel az egyenletes hegesztési hőfokra. E mellett az a veszély is fennforgott, hogy a sínek ill. betét egymáshoz szorított homlokfelületei közötti résekben az előhevítés közben keletkezett 40 oxydréteg nem oldódik fel teljesen az aluminothermikus masszában. A kevesebb thermitet fogyasztó második eljárási mód hátránya tudvalevőleg abban állt, hogy a leginkább igénybe vett sínütkö- 45 zési szakasz anyaga aluminothermikus fémből áll, mely nem bír teljes biztonsággal ugyanakkora szilárdsággal, mint a sín anyaga. A találmány értelmében ezen hátrá- 50 nyok azáltal küszöböltetnek ki, hogy az összehegesztendő homlokfelületek között rést hagyunk, e rés megóvása közben a homlokfelületeket aluminothermikus fém beöntése révén hegesztési hőfokra hevít- 55 jiik s azután összesajtolás és zömökölés révén az aluminothermikus fém kiszorítása közben összehegesztjük. Ily módon a, két sínhomlok úgy az esetleges előhevítés; mint az aluminothermikus hevítés 60 közben a köztük levő rés folytán jól hozzáférhetők, úgy hogy a felületek úgy az előhevítés, mint az aluminothermikus massza révén eszközölt hevítés alkalmával gyorsan és egyenletesen hevülnek fel. 65 Ennek folytán az egymáshoz szorított ütközőfelületekkel végzett ismert aluminothermikus hegesztési eljárással szemben lényegesen kevesebb (kb. félannyi) aluminothermikus masszára van szükség ah- 70 hoz, hogy a sínvégek a hegesztési hőfokra hevüljenek, ami gazdasági tekintetben igen fontos. Az esetleges előmelegítés alkalmával képződött oxydréteget, minthogy az teljesen hozzáférhető, a forró 75 thermitmassza biztosan feloldja. Az izzási hőfok elértekor a sínek összeszorítása alkalmával az aluminothermikus fém az