88424. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fék pótkocsokhoz és egyéb járművekhez

Megjelent 1930. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÍLYI ^^^ SZABADALMI BffiÓSlö SZABADALMI LEÍRÁS 88424. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Önműködő fék pótkocsikhoz és egyéb jármüvekhez. Brcanszki Szlavkó szer számlakatos Budapest. A bejelentés napja 1924. évi julius hó 5-ike. A közúti villamos pótkocsijain féket ezidőszerint főként azért nem alkalmaznak, mert annak a motoros kocsin használatos légfék-berendezés segélyével való 5 működtetése jól tömítő tömlőkapcsolatot tételez fel, mely az üzemkívánta gyakori oldás és újbóli összekötés miatt, — különösen ha ezt nem szakembereik végzik — nem nyújt kellő biztonságot és a 10 forgalom zavartalan lebonyolítására gátlólag hat. A fék nélküli pótkocsinak viszont tapasztalat szerint az a hátránya, hogy a motoros kocsinak bármily okból való hirtelen lefékezésekor az uta-15 sokra igen kellemetlen lökéseket idéz elő, de meg a járművek maguk is rongálódnak. A találmány tárgyát pótkocsihoz való oly fék alkotja, mely a motoros kocsi 20 vagy vonójármű megállítása vagy hirtelen lefékezése alkalmával a pótkocsit önműködően lefékezi. Ezt jelen találmány szerint azáltal érjük el, hogy a kocsifa idat a tulajdonképeni alvázhoz képest 25 elmozgathatóan rendezzük el és a kocsihid által egy az alvázon ágyazott oly emelőt működtetünk, mely a féktuskókat lenghetően tartó karokkal rudazat segélyével csuklósan van összekötve. Az itt 80 említett szerkezeti kiképzés lehetővé teszi, hogy valahányszor a vonójármű megáll, a pótkocsi alvázához képest elmozduló híd a fékeket azonnal műkő. désbe hozza. Viszont gondoskodás törté-85 nik arról, hogy indításkor, mikor is a híd és alváz viszonylagos helyzetében természetszerűen hasonló változás állna elő, az önműködő fékezés be ne követ' kezzék. A mellékelt rajzon a találmány tárgya 40 egy példáképeni foganatosítási alakjá ban látható és pedig az 1. ábrán oldalnézetben, részben hosszmetszetben, míg a 2. ábra egy részletet nagyobb lépték 45 ben kirajzolva tüntet fel. A például vett közúti kocsi alvázának szokásos módon U-vasákból alkotott, tég lányalakú (1) keretén a (2) kocsihíd elmozoghatóan van elrendezve. E célból a 50 (2) híd fenekén (3) vezetősínek vannak megerősítve, melyek azt az (1) keretben egyenesben vezetik. A súrlódást csökkentendő, a (3) vezetősínek az (1) kereten foroghatóan ágyazott (4) görgőkön 55 nyugszanak. A (2) kocsihíd fenekén megerősített (5) nyelv az (1) alvázkereten lenghetően ágyazott, villás (6) emelőkét szára közé nyúl, úgy, hogy a hídnak az alvázhoz képest való eltolódásakor az (5) 60 nyelv a (6) emelőt egyik vagy másik értelemben elforgatja. A (6) emelő a (7 és 8) csatlórudak révén a (9, illetve 10) féktuskókat hordozó (11, illetve 12) karokkal csuklósan van összekötve. 65 A találmány lényeges ismérvét alkotja, hogy az (1) alvázkereten lenghetően ágyazott (6) emelő (13) forgáscsapja, valamint a (9, 10) féktuskókat hordozó (11, 12) karokkal való összeköt- 70 tetésre szolgáló (14, 15) csuklói szabad íektuskóállás mellett (1. ábra) a (11, 12) karoknak a (7, 8) csatlórudakkal való (16, 17) kapcsolási helyein keresztülmenő egyenesben fekszenek. Ez a kiképzés 75 teszi lehetővé, hogy a féktuskók a kerekekhez szoríttatnak, valahányszor a (2)